Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A világ feleszmél, ha látja a hóhérok munkáját; legyőztük a halált, mert bármikor képesek voltunk elviselni azt; tegnap hősök kellettek, ma mártírok, így parancsolta ezt hazám szolgálata – néhány aradi vértanú utolsó mondata, amelyeknek az üzenete mai napig visszhangzik ezen a napon, október 6-án. Katonák voltak, és meghaltak, mert a császár kíméletlennek bizonyult.
Elmenekülhettek volna, amikor már biztos volt a vég, hátrahagyva mindent, hátrahagyva a csapataikat, de mégsem tették. Ők voltak azok, akik a szabadságharc hívó szavára tudásukat adták azért, hogy Magyarország szabad és független legyen. Hősök, akiknek nevét csakis vérvörös betűkkel illik leírni, mert vérüket áldozták a hazájukért.
Ma, 2020. október 6-án a fiatalok zöme nem tudja, mit is ünnepelünk, és ezzel nem minősíteni szeretném mai társadalmunkat, hanem egyszerűen felhívni a figyelmet arra, hogy fel kellene végre eszmélnünk. Észre kell vennünk, hogy az életünk sokkal egyszerűbb, mint az ezelőtt 171 vagy akár 100 évvel élőké, és ezt értékelni kellene. Amíg ma azzal töltjük az időnket, hogy szidunk mindenkit, mert maszkot kell hordani, nincsenek fesztiválok, ezelőtt egy évszázaddal azért imádkoztak a nők, hogy férjeik, szerelmeik épségben térjenek haza az első világháborúból, amely 22 millió halottal ért véget.
Amíg mi azon aggódunk, hogy nem tudjuk megvenni a legújabb, trendi sportcipőt, még fél évszázaddal ezelőtt az emberek jegyre kapták az ételt hosszas sorban állások után. A XXI. század szülöttjei pedig világvégét éreznek, ha a technika egy pillanatra leáll, és nem tudják görgetni a legújabb alkalmazásukat. 2020-ban már ott tartunk, hogy pár alapvető szabályt sem tudunk, vagyis inkább úgy fogalmaznék: nem akarunk betartani.
2020-ban ideje lenne elgondolkodni ezen, hiszen miközben te ma vélt jogaiddal takarózol, nagymamád a te korodban a csűr felett bújt el, hogy megmeneküljön a frontot áttörő idegen katonák elől… Sírunk mindenért, de ideje lenne felismerni, hogy őseink vagy inkább hőseink élete és a mi mai éle-tünk között ég és föld a különbség. Nem most van az ideje az egód fényezésének, mert nincs, amire fényezned.
Valahogy nekem ma ezek a gondolatok jutnak eszembe, és ezért gyújtok gyertyát a tizenhárom hősért!
Bezzeg az en idombe nem igy vot! Meg vezetekes telefon se vot, pialhattunk nyugodtan…