Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Vinnyica akkor robbant be a mai köztudatba, amikor orosz rakéták csapódtak be a városközpontba. Azért mondok mait, mert az ember feledékeny, borzasztóan feledékeny. Ugyanis régebbecske a fél világ ismerte a fényképet, amelyen egy náci tiszt halántékon lő egy hullákkal teli gödör szélén térdelő embert, a képen felirat: „Az utolsó vinnyicai zsidó”. Mit tudják a maiak? Egy háború előtti riport megkérdezettjeinek fogalmuk sem volt, hány szovjetunióbeli embert pusztult el a második világháborúban.
Ukrajnai város. Neve állítólag a szláv „vino”-ból alakult ki, ami menyasszonyi ajándékot jelent, ugyanis a 13. században valami litván főúr meghódított két itteni kastélyt, hogy ajándékul adja nősülendő pereputtyának. Egyszerű, ugye? Lagziba hívtak, hát ellopom a szomszéd Audiját és átadom a bájos menyasszonynak. Persze engem lecsuknak, mint a pinty, de ha az erősebb ország teszi ugyanezt, utólag békeegyezménynek nevezik, lásd Trianon, Texas, Kamcsatka, Kosovo.
Szóval az oroszok lebombáznak egy irodaházat és mellette egy tömbházat. Zelinszkij mutatja a képeket és kérdezi: ha ez nem terrorizmus, akkor mi? Húsz halott, köztük gyerekek. Aztán július tizenötödikén olvasom, az ukrán biztonsági szervek letartóztattak egy jó tucat árulót, akik az ügyben érintettek, mert, amint egy magas rangú tiszt állítja, „Ez nem az a tüzérségfajta, amit szemre irányoznak be, hanem koordináták szerint céloznak be”. És most kérem az olvasót, próbálja egy pillanatra felejteni a helyzet szívdermesztő tragikumát és gondolkodni. Ha van egy áruló, mondjuk Nyikolaj Tyimofejev, az kell értesítse az oroszokat: itt, a Virág utca 17 B koordinátái, egy irodaház és egy tömbház hetven felnőttel és gyerekekkel, ide lőjetek? Hiszen a Google vagy bármely civil térképen ott vannak. Ha voltak kollaboráns árulók, idézőjellel vagy anélkül, azok csak azt közvetíthették, hogy ott az irodaház csak papíron irodaház, mert különben nagyon is katonai létesítmény.
Egy utólagos ukrán közlemény már tiszti hadiszállást említ, ami mégiscsak más, mint egy könyvelői iroda vagy az Oriflame kirendeltsége.
Mint a palesztin területeken, felül kórház és iskola, alul lőszerraktár és rakétabázis.
Mit fáj ez az őrülteknek, csak háborúzni az utolsó zsidóig vagy ukránig vagy emberig…