Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ma van a marosvásárhelyi pogrom kezdetének évfordulója. A gyászos napé, amelyen a több hónapon át tartó magyarellenes rágalomhadjárat és uszítást követően a félrevezetett és leitatott, fejszékkel és husángokkal felfegyverzett, buszokkal és teherautókkal szervezetten a városba szállított Görgény-völgyi románok, valamint a hozzájuk csatlakozott csőcselék a békés magyar lakosságra támadt. Letépték a magyar nyelvű feliratokat, ütlegelték a járókelőket, megostromolták az RMDSZ székházát, súlyosan bántalmazták az ott tartózkodókat, és feldúlták a várost. Ráadásul mindez a karhatalmi szervek szeme láttára, hallgatólagos beleegyezésükkel.
Azóta bebizonyosodott, amit akkor csak sejteni lehetett, hogy a forgatókönyvszerűen pergő erőszakos cselekmények a hírhedt kommunista titkosrendőrség felbujtására és irányításával zajlottak. Ez viszont nem fordulhatott volna elő az ország vezetőségének tudta és rábólintása nélkül. Nem a véletlen műve tehát, hogy a hadsereg nem avatkozott az események menetébe, és csak március 21-e hajnalán rugaszkodott neki a rend helyreállításának. Azt követően, hogy az ellentámadásba lendült magyarok és segítségükre siető cigányok elkeseredett közelharc árán kiszorították a támadókat Marosvásárhelyről. Ugyanakkor az is érthetővé válik, hogy az öt – köztük három magyar és két román – halálos áldozatot, illetve több száz sebesültet követelő összecsapásoknak miért voltak csak magyar és cigány elítéltjei.
Amint a tragikus események felidézése bizonyítja, semmi új sincs a nap alatt, Románia 1990-óta íródó történelmében is hagyománya van a magyarellenes kirohanásoknak. Csupán a gyűlöletszítók személye változik, a sötét szándék viszont marad: megfélemlíteni, ellehetetleníteni és ezáltal kivándorlásra vagy önazonosságunk feladására kényszeríteni minket. Megvalósítása érdekében ítélték el és zárták rácsok mögé Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, gyalázták meg az Úz-völgyi haditemetőnket, csatolták el a Békási-szorost, és akarnak ismét megfosztani részben visszaszerzett köztulajdonunktól. Éppen ezért ne feledjük, hogy a minket ért támadásokat csak úgy verhetjük vissza, ha összefogunk és összezárunk, ahogy azt Marosvásárhely és környékének magyar ajkú lakossága tette 1990. március 20-án.