Bagatellokrácia

A bagatell apróság, csacska semmiség. A zenében általában rövid, könnyed zongoradarabot jelent, Beethoven híres Für Elise-je a legismertebb, de Dvořák, Bartók is komponáltak bagatelleket. Kell az embernek néha a rövid fellélegzés, mint egy futó mosoly, mint a márciuska szeretett nőink tavaszi ruháján.

Van ideje a nevetésnek, amint a sírásnak is, tudjuk bölcs Salamontól. Ám amikor halálosan komoly helyzetekben gyermeteg csacsiságok döntenek, abból jó nem származik. A Bibliában van egy történet, anarchikus időszakból, amikor egy polgárháborúban menekülteket tesztnek vetnek alá: mondják ki a „sibolet” szót, ami valószínűleg kalászt jelentett. Aki selypítve „szibolet”- et mondott, azt elkönyvelték ellenséges törzshöz tartozónak, és lemészárolták.

J. F. Kennedy annak idején százezer szavazat előnnyel nyert, a hatvannyolc millióból ez abszolút bagatell. És felmérések szerint a nők egyharmada azért szavazott rá, mert jobb képű volt, mint a pufók arcú Nixon. Nem mintha Nixont siratnám, de nevetséges, hogy mi alapján lesz valakiből a világ leghatalmasabb embere.

Emlékszem, az elmúlt években, a magyar országgyűlési választások előtt voltak tévéviták, általában fiatal közönség előtt. Medgyesi, Orbán, Kovács László, Lendvai Ildikó, Kövér László – vitathatatlanul intelligens embe­rek, mint egy shakespeare-i komédiában, poénokat eregettek, csipkedték egymást, a közönség nevetéssel és tapssal hálálta meg a show-t. De hogy mi legyen Magyarországgal, arról nem sokat tudtunk meg. Ma is ez az irányzat. Nem védem Karácsony Gergelyt, de ha már Budapest polgármestere akar lenni, miért nem azt kérdezik tőle, mit csinálna kétmillió pesti polgárral; nem azt, hogyan kommentálja egy jobbikos nyolc évvel ezelőtti kijelentését.

Közelebbi tájakon pedig Grammatika Őnagysága a fontos. Valaki elkövet egy nyelvi bakit, röhögés tárgyává alacsonyítja a média. De én emlékszem, voltak hiperművelt, Démoszthenészt megszégyenítő uraságok felettünk, akik vezérletével nyargaltunk virgoncan, de mind csak lefelé, egyre üresebb bugyellárissal. Azok előtt hajbókoltak az újságíró urak. Talán az ő bugyellárisuk tudta, miért.

Zubreczky Antal