Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Ha valaki kételkednék a szép szó erejében, üsse fel valamelyik balladagyűjteményt, esetleg hallgasson balladákat, s ha van némi jártassága a magyar irodalomban, az is eszébe jut, hogy egyik neves írónk így szólt a Kádár Katát böngészve: egyetlen soráért odaadnám egész életművemet. Az illető nem volt ismeretlen az olvasók előtt, a balladák akkor kezdtek helyet találni maguknak a köztudatban, Kriza ekkor hívta fel magára és a székely népballadára a figyelmet, s merész irodalomtudósok tudni vélték, hogy a kötetbe gyűjtött népballadáink értéke csöppet sem törpül el az akkor nagyon divatos skót népballadák mellett, sőt, mintha azonos tőről fakadnának, s ha más is a nyelv, de az érzelemvilág, a balladás hangulat, a drámaiság, a szűkszavúság, a titkosság, a rejtélyesség ugyanaz – más kiadásban.
Megadatott nekem, szerencsémre, hogy ebben az esztendőben is végighallgathattam a Kriza János Balladamondó, Balladaéneklő és Mesemondó Verseny országos döntőjének balladamondó tagozatát – hadd beszéljek divatosan –, s bizony mondom, aznapra, de talán a következő évi versenyig ennél nagyszerűbb élménnyel nem nagyon találkozhatom. Szoktam kijelenteni, hogy aki kételkedik a magyar nyelv kifejező erejében, nemzetitudat-megtartó lényegében, az üljön be ilyen alkalmakkor a nézők közé, s ha ismeretlen is számára a ballada világa, biztosan megérinti az emelkedettség hangulata, az igazságtalanság miatti kiszolgáltatottság érzése, s mindenek fölött az anyanyelv szépségének varázsa. Olyan az egész, mint amikor az otthoni szűk falak közül kilépve, betévedsz a hatalmas székesegyházba, s önkéntelenül is felnézel a krisztusi keresztre, s érzed, hogy minden lényed egyszerűen kiszolgáltatottja lesz annak, amit látsz, és amit hallasz.
Ezen a vetélkedőn – történelmi, mondhatni, balladás hangulatot árasztó helyszínen, a Lábas Házban került erre sor- tizennyolc gyöngyszemet mutattak fel a középiskolás diákok, s ha egyik-másik ballada ismétlődött is, a mondók egyénisége, személyisége, hanghordozása, hangszíne, ruházata, arca, szeme, mimikája, kézmozgása vagy kézmozdulatlansága egészen más csodát bűvölt elénk, mint a másik volt. Pedig azonos volt a szöveg, de mégis egészen más a megszólaltatott ballada.
Különösebben kiemelni senkit nem akarok, a legjobbak közötti legjobbak nevét olvashatják minden bizonnyal a részletes beszámolóban, ám mégis azért akartam szólni külön is, hogy örömmel újságoljam: mind a balladamondás, mind a balladaéneklés újra kivirágzott, mint ahogy kivirágzott a mesemondás is: a meggyőzés érdekében ideírom én is: tizennégy megyéből 186 résztvevője volt a múlt hét végén megszervezett nagy megmérettetésnek, előkészítő osztályostól végzős líceumistákig bűvöltek, varázsoltak, ringattak bennünket itt, Sepsiszentgyörgyön, a balladák földjének szívében.