Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Vannak pillanatok, amikor örül az emberfia, hogy nem ő az ország biztonságáért felelős hadügyminiszter a Baltikumban, Lengyelországban vagy itt, nálunk, Romániában. Mifelénk az a hivatalos hozzáállás, hogy fizettünk, mint a katonatiszt (amerikai fegyvergyártó cégeknek), tehát a nagy testvér meg a NATO dolga, hogy megvédje az országot, azzal nekünk semmi gondunk nincs.
Gondja viszont a nagy testvérnek akadt, mert minimum a nyakába ömlik az Ázsiában elpusztult több ezer amerikai katona és civil, valamint a szövetségesek és a NATO kötelékéből meghaltak, plusz a meghalt afgán tízezrek halálának ódiuma. És hadd ne számolgassuk most azt a napi háromszázmillió dollárt, amibe a helyi jelenlét került.
Mindegy, a háború elsősorban pénzbe kerül, és ezt senki nem fogja feszegetni abban az országban, ami nem is ország, hanem egy biznisz. (Ezt nem politológusoktól idézem, egy Brad Pitt által játszott bérgyilkos mondja Andrew Dominik kitűnő filmjében.) A pontos idézet: „Amerikában élek, és Amerikában az ember magára van utalva. Amerika nem egy ország. Csak egy üzlet.”
Valahogy így állunk, ha Isten őrizz, megszorul a nemzeti kapca katonailag, és szövetségeseink, akiknek a védelmére ácsingózunk, majd mással lesznek elfoglalva, mert pillanatnyilag nem érnek rá.
Szidjuk a román politikusokat, hogy semmit nem gondolnak át, de napi háromszázmillió dollárból vajon mennyire lehet tapló az a hadvezetés, amelyik húsz év alatt nem képes előkészíteni egy kivonulást annak minden lehetséges következményével együtt? Például a kiözönlő afgán menekültekével.
Ami meg Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének az afgán menekültek befogadására szóló felhívását illeti, kedves Ursula néni, tessék beleolvasni a bajor sajtóba, ahol beszámolnak arról, hogyan ostromolta meg Miesbachban egy közel 25 tagú „román” család a helyi rendőrőrsöt, kövekkel és papucsokkal dobálva, és csak kommandósok segítségével lehetett őket kiszorítani a Waitzinger-rétre. Pedig még be sem dobták a nehézfegyvereket: a kommandóshoz hozzávágott csecsemőt, és a legszörnyűbbet, amikor az amazon a rokolyát felkapva megmutatja a rendőrnek borotválatlan, illatos bizonyítékát annak, hogy ő nem transznemű!
Jó írás.