Baráti tűz

2010 óta nem érte számottevő baráti tűz a kormányt, most a KATA nevű kisadózási forma szabályainak módosítása után viszont ennek is tanúi lehettünk. Azzal, hogy a KATÁ-sok nem számlázhatnak a jövőben cégeknek, csak magánszemélyeknek, drasztikusan csökkeni fog azoknak köre, akik élhetnek ezzel az egyszerűsített vállalkozási és adózási formával. A kérdéskör részletes ismertetése szétfeszítené e rovat kereteit, másrészt az egész ügy annyiban érinti csak a határon túli magyar közösséget, hogy mennyire csökkenti e lépés a nemzeti kormány népszerűségét.

Ezzel együtt akár a „Hajóágyú” nevű markánsan kormánypárti értelmiségi podcastet nézzük, akár Rajcsányi Gellért vonatkozó cikkét a Mandineren, a KATA de facto beszántása elleni érveikkel csak egyetérthetünk. A változtatás feleslegesen drasztikus, a kormánypropaganda indokai nem tűnnek meggyőzőnek, a módosítás sokakat kellemetlenül érint a kormánypárti szavazók között is. Rajcsányinak igaza van: „Egy fair, megalapozott KATA-adóemeléssel, ám a rendszer fenntartásával nyert volna a költségvetés, és továbbra is kiszámítható keretek között ment volna tovább a vállalkozó kedvű százezrek élete. De most nem ez történik.”

A legabszurdabb persze az ellenzék reakciója, mely meg akarja lovagolni ezúttal is a társadalmi elégedetlenséget, miközben annak idején a KATÁ-s adózási forma bevezetését nem szavazták meg. Más kérdés, hogy az ehhez hasonló elvtelen, következetlen magatartást még megszoktuk tőlük.
A rezsicsökkentés csökkentéseként emlegetett intézkedés, miszerint csak az átlagfogyasztás mértékéig lesz kedvezményes az áram- és gázszámla sokkal többeket érint, kérdés, hogy mi lesz a választóközönség reakciója.

Egyelőre az időközi választásokon a kormánypártok elsöprő sikert arattak úgyszólván minden szinten. A nagy kérdés az, hogy miközben mindenütt egyre nehezebb lesz az élet, élelmiszerhiány fenyeget világszerte, növekszik a migrációs nyomás, egekbe szöktek az energiaárak, s így szükségképpen csökken majd az életszínvonal, mekkora lesz az a szavazói hányad, mely elhiszi azt az abszurdumot, hogy a válságot az ellenzék jobban kezelné, mint a hivatalban levő kormány.