Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Aki úgy gondolja, egy ország belpolitikája tényleg bel-politika, azt józanítsa ki a bukaresti USA-nagykövet egyre gyakoribb megszólalása, és Timothy Geithner volt amerikai pénzügyminiszter, aki visszaemlékezéseiben elmondja, 2011-ben az olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi az IMF, Németország és Franciaország nyomására bukott meg, mert nem volt hajlandó megszorító intézkedéseket bevezetni. Olaszország néhányszor népesebb és erősebb Magyarországnál. De Orbán Viktor ma is talpon áll.
Bevallom kishitűségemet: amikor 2010-ben a Fidesz átvette a hatalmat a nyolcéves szocialista katasztrófauralom után, másfél évnél többet nem adtam a nemzeti kormánynak. Mert az ország kvázi csődhelyzetét O. V. és társai gyökeres változtatásokkal gyógykezelték: az IMF kitessékelése, bankadó, semmittevésre segély helyett munka, és – horribile dictu – új Alaptörvény. Még hogy Isten, áldd meg a magyart egy polkorrekt szivárványos uniós lecsóban! Felfortyant a nyugat kilenctizede, a pénzkontrolált média és a júdáspénzen eltartott úgynevezett civilek. És akkor megjelent a színen néhány valóban civil, magyar lelkű ember, és kitalálta a Békemenetet. Nem leszünk gyarmat! – volt az egyszerű jelszó.
Húszezer résztvevőre számítottak, elment néhány százezer. A következő évben is, aztán még egyszer. Amíg a nagyvilág megértette, a magyar nép kiáll vezetői mellett, vagy inkább mondjuk úgy, a normális magyar életútért, és nem tűr el külföldről jövő, jó tanácsnak álcázott diktátumot. Írjuk ki a bátor kezdeményezők nevét: Bayer Zsolt, Széles Gábor, Csizmadia László, Fritz Tamás, Bencsik András, ifj. Lomnici Zoltán.
Miért említem ma a hat–nyolc évvel ezelőtti anyaországi eseményeket? Mert összeszorul a szívem, amikor látom az Egyesült Államokban történteket. Jóemberek, a szabadság hazája! Az alapító atyák, John Adams, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson országa! És most egy primitív csőcselék a szó szoros értelmében térdre kényszeríti? Hogy bedrogozott bűnözőket emeljenek piedesztálra, míg a remegő rendőr azoknak a koszos lábait csókolja?
Van-e még józan elme Amerikában, amely felébressze a nemzet normális, erkölcsös többségét? Lesz-e Peace March, Békemenet?