Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Még ezt az egy pályát megpróbálom kivinni a CandyCrush-ban. Csak még ezt a cigit elszívom, és akkor fogok is munkához. Előbb megiszom egy kávét. Közben elindítok egy részt a sorozatból, de szigorúan kikapcsolom, amint elfogyott a kávé. Hiszen annyi dolgom van, mindig csak rohanok. Nincs időm olvasni sem, pedig szeretek, és régen sokat olvastam, esküszöm. De manapság egyszerűen nem találok rá megfelelő pillanatot, mindig valami más tűnik fontosabbnak.
Ma a munkával kell foglalkoznom, holnap a bankba kell mennem, szerdán este családi vacsora, csütörtökön főzök, pénteken takarítok. A hétvége? Az a miénk, az enyém és a páromé, na meg a pihenésé. Kivéve, ha szülinapra, házibuliba kell menni. De azokra már alig tudunk időt szakítani. Nincs időm a hétköznapokban meginni egy kávét a barátnőimmel. Szaladok, rohanok a fejem és a problémák után mindig.
Idén sok a munka. Plusz a költözés, a rengeteg esküvő, keresztelő, elsőáldozás. Arról nem is beszélve, hogy a házat rendben kell tartani, a virágoskert folyamatosan ordít a gyomlálásért. Vagy dolgozom, vagy bulizok – kényszerrel. Egyszerűen nincs most időm elkezdeni írni a könyvemet, akkor sem, ha évek óta ez a legnagyobb álmom.
Ne haragudj, visszahívhatlak később? Bocsi, ma nem alkalmas, jövő hónapban? Tudom, megígértem, hogy segítek, de látod, rohanok. Kérlek, ne nézz így rám, bepótoljuk, esküszöm, de most nem megy. Figyelj, halaszthatnánk máskorra, ha nagyon szépen megkérlek?
Ugye, ismerős? Bújjuk a telefonunkat, vagy szaladgálunk fel-alá esztelenül, mindig kapkodunk, mégsem haladunk soha semmivel. Véresre szorítja csuklónkat az idő bűvös kötele. Pedig gépek vesznek körül, amelyek mindent elvégeznek helyettünk. De mi mégis mindig csak a kifogásokat soroljuk, ha külsőnkre, belsőnkre, agyunkra, lelkünkre, álmainkra, barátainkra, szeretteinkre kellene kevés időt szakítanunk. Úgy hullunk porba a mindenek legvégén, hogy az életünk semmivel telt el, mert éppen nem volt időnk, rohantunk, más volt fontos.
Emlékeink dobozában kapkodó lélegzetek, gyors léptek, hasztalan pótcselekvések tömkelege alatt bújik meg a csekély boldog, értékes, nyugodt pillanat.