Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Falusi színpadra sem méltó bohózattal állt elő egy magát állatvédőnek nevező szervezet, miután évek óta mégcsak körülbelül sem tudja megtippelni senki, hogy hány medve él Háromszéken. Azt akarják elhitetni, hogy ők tíz éve monitoroznak egy olyan medvét, amelyik még azelőtt született, hogy ők megalakultak volna. Még hogy a „helyi rangerük” rendszeresen nyomon követte az Arthur néven elhíresült állatot. Ki az a ranger, és hol lehet vele találkozni? Ugye van fotója öt, tíz, tizenöt évvel ez előttről, a kis Arthurról, „akiről” úgy látszik, ő már akkor tudta, hogy „Európa legnagyobb medvéje” lesz?
Most, a bukaresti hírtelevíziók kamerái előtt krokodilkönnyeket hullatnak, hogy a gaz herceg kilőtte a „királyt”, s 593 pontos trófeája már ott lóg kastélya falán. Már elnézést, ha – mint állítják – mindez titokban történt, honnan tudják, hogy hol ejtette el, hogy bak volt-e vagy nőstény, hogy hány pontos (a trófeabírálat precíz mérésekkel történik, közvetlenül a nyúzás után), és még folytathatnánk.
Amúgy miért nem találkoztam soha egyetlen természetvédővel sem ott, ahol János bácsi utolsó tehenét vitte el a medve, ahol kaptárokat tört aprófába, ahol gyümölcsösöket tett tönkre, ahol juhokat mocskolt meg, ahol konyhákba tört be, de legfőképpen ott, ahol embereket ölt, vagy tett életük végéig nyomorékká? Hol voltak akkor a zöldek és az állatbarát tévések?
Nyilvánvaló, hogy nem Arthur fáj nekik. Táncos Barnát kell hiteltelenné tenni, még mielőtt évszázados hagyományokhoz hű, észszerű vadgazdálkodást vezetne be, mert akkor munka nélkül marad a sok botcsinálta aktivista, kiknek többsége medvét utoljára akkor látott, amikor a jó anyja a rácsos ágyába betette a plüssmacit.
A környezetvédelmi miniszternek pedig nincs más hátra, mint előre! Mert őt nem a medvék, nem a sötétzöldek, nem az európai „állatvédő” politikusok (akik kézzel-lábbal tiltakoznak, hogy akárcsak egy medvét is átvegyenek) választották meg, hanem azok az egyszerű emberek, akik elvárják, hogy javaik biztonságban legyenek, és gyerekük úgy mehessen haza az iskolából, hogy a falu között fényes nappal nem találkozik medvével. Ha ezt a bohózatot átverik rajta, veheti a kalapját, és hazajöhet Csíkba, hogy eladja a teheneit, mielőtt elviszik a medvék.