Boia könyvét lapozgatva

Közel harminc éve, hogy sikerült megjelentetnünk a három részből álló, A romániai magyarság rövid története című kiadványunkat az azóta elhunyt Kádár Gyula tollából. Az egyik diákom mesélte, hogy amikor hazavitte, s édesapja meglátta, kikapta a kezéből, és fel sem állt, amíg az első részt el nem olvasta. Hiánycikk volt a ’90-es években az ilyen jellegű munka, mert eladdig ilyen tartalmú könyvhöz csak kevesen jutottak hozzá.

Nos, így jártam én is nemrég. Amikor Rostás-Péter István az általa fordított Boia-könyvet kezembe nyomta, egy ültömben végigolvastam. Lucian Boia neve ismert a magyar olvasók körében is, több alkotása jutott el fordításban a magyar olvasókhoz, s a korábban megjelentekkel együtt kikerekedik egy olyan történelemszemlélet, amelyet inkább elfogad a magyar olvasó, mint a hivatalosnak tartott felfogást. Már a cím is felkeltheti a figyelmet: Az ókori Dáciától a nagy egyesülésen át a mai Romániáig (Koinónia Kiadó, Kolozsvár).

A korosabb nemzedékbeliek jól emlékeznek, hogy annak idején az úgynevezett Rösler-tankönyvet használták, amely sok mindent másképpen tárt a diákok elé, mint ahogyan az ma történik. Akkor még létezett például a négy nagy román dialektus, a dákoromán, az isztroromán, az aromán és a meglenoromán.

Az egységesen olvasható, tizenhét történelmi esszét tartalmazó Boia-könyv olyan történelmi szemléletet tükröz, amely sok mindent pontosíthat mind a román, mind a magyar olvasók fejében. Érthető, hogy román történészként Lucian Boia tulajdonképpen a románság saját történelme iránti elkötelezettségét igyekszik erősíteni, ehhez azonban arra van szükség, hogy bizonyos kérdésekben világosan lásson, s elismerjen olyan történelmi tényeket, amelyek hosszú időn át – még jelenleg is – ismeretleneknek számítottak, vagy egyszerűen rosszhiszeműen vagy megfelelő tudás hiányában félremagyarázták azokat. Nyilván, Boia nem csupán ezt a könyvet tette asztalunkra, a témával kapcsolatos, számára és számunkra is rendkívül fontos problémákat felvető munkáit eddig is nagy várakozás előzte meg, érthető tehát, hogy várjuk további alkotásait.