Bólogató János

A világon semmi konkrétumot nem mondott hétvégén Klaus Iohannis államfő az Európai Tanács háromnapos rendkívüli ülése előtt és alatt. Megrekedt az ilyen általánosságok szintjén, hogy „keményen” fog tárgyalni, hogy Románia, „jelentős” összeghez jusson. Az országnak ugyanis „szüksége van” az uniós pénzre, hiszen ebből fognak autópályákat és vasútvonalakat építeni, kórházakat és iskolákat modernizálni, ebből fejlődik a mezőgazdaság, és ez indítja újra a gazdaságot. De hogy mennyi az annyi, arról egy szót sem szólt.

Majd, amikor kiderül, hogy Románia mennyit kapott, az a legtöbb lesz, amennyit a jelenlegi körülmények között ki lehetett „harcolni”. Mert bólogató Iohannis nem szól bele, ő hallgat. Ő a jó tanuló, aki mindennel egyetért, amit a „nagyok” mondanak. Nem veszekszik, nem mond ellent, nem követelőzik, s ezért néha megsimogatják okos buksiját. Vitatkozzanak a magyarok a hollandokkal, pofázzanak a lengyelek az osztrákoknak, szálljanak szembe az olaszok a dánokkal és a svédekkel, majd az ők farvizükön evezve valami morzsa csak hull Romániának is.

Sőt, valójában még többre is számíthat, hiszen Iohannist nem aggasztja, hogy esetleg a jogállam brüsszeli értelmezéséhez kötnék a támogatásokat. Romániának ilyen gondjai nincsenek – mondja büszkén –, elvégre tavaly erről „sikeres” népszavazást szerveztek, és ősszel bekövetkezett kormányváltás „garantálja” a demokratikus elvek érvényesülését. És valóban: hogy a népszavazáson amolyan „ló, kell-e zab” jellegű kérdést tettek fel, hogy az államfő gyakorlatilag a kormányt is vezeti, és a törvények és az alkotmány fölött áll, hogy a „demokratikus elvek” mentén szerveződő kormány egyetlen ülésen huszonöt sürgősségi kormányrendeletet fogadott el (minek ide parlament?), és egyetlen fontos jogszabály-tervezetet sem volt képes kidolgozni, amely ne lett volna alkotmányellenes, szemlátomást nem zavarja Brüsszelt. A jogállammal Magyarországon és Lengyelországban van baj, és Olaszországban sincs minden rendben.

Micsoda egybeesés.