Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Szeretem, amikor a tehetség szerénységgel párosul. Úgy érzem, semmilyen siker nem igazolja a büszkeséget és a(z) (ön)fegyelem mellőzését. Példák sora bizonyítja, az alázatos munka sokszor többet ér, mint a velünk született adottságok. A mi Bölönink is fogorvosit végzett, ahol nem adták a diplomát látatlanban, mint annyi más sportolónak. Mondják, gyakorlaton volt, egy páciens nénike látta a kitűzőjén a Bölöni nevet, megijedt, csak nem a futballista? Nem, a testvére vagyok…
Azon kiváltságosok közé tartozom, akik követhették Bölöni László pályafutását a marosvásárhelyi bemutatkozásától kezdve. Tisztára sajnáltam a nem magas, cingár lábú srácot, amúgy is vöröses, szeplős arca parázslott az erőfeszítéstől. Határozottan állítom, nem volt nagy tehetség. Hajnal Gyuszi duplán volt tálentummal kispékelve, Kanyaró Gyuriról ne is beszéljünk! Mégis Laci fejlődött a csapat vezéregyéniségévé komolysággal, munkával.
Így került be a román válogatottba, volt szeme Kovács István edzőnek! És ha a közönség a Balaci–Lăcătuș-féle, sokszor steril driblizést ünnepelte, a külföldi szakemberek mindig Bölöni tökéletes taktikai fegyelmére figyeltek fel. Az akkori világbajnok olasz csapat edzője, Enzo Bearzot ki is mondta egy sajtóértekezleten: ó, ha nekem lenne egy Bölönim… (pedig a csapatában olyan nevek tündököltek, mint Tardelli, Cabrini, Antognoni, Conti). Csodálkozzunk, hogy ő lett, és nem Lăcătuș a válogatottság-rekorder?
Aztán trénerként folytatta. Nagy csapatoknál is megfordult, mérsékelt sikerrel. Most a román válogatott vezetését készül átvenni. Nos, én őszintén aggódom. Romániában a válogatottat nem nagyon szeretik. Egy Dinamo – FCSB meccs nemzeti Waterloo, a Rapidot a B-divízióban is lelkes tömeg követte. A válogatott meccsein, ha tíz perc után nincs gól, elindul a füttykoncert. Emlékezzünk, előfordult, hogy Ploieștire, Konstancára kellett áthelyezni a mérkőzést a közönség ellenséges magatartása miatt.
A mai román futball állapotát vizsgálva: egy Alibec–Stoican–Mitriță-társaságból egy Klopp–Guardiola–Mourinho-trió sem eszkábálna össze épkézláb csapatot. Ha Mutu vagy Pițurcă vezetésével botladoznak Izland ellen, őket szidják, az ő dolguk. De ha Bölöninek hívják a mestert, az ungur lesz a célpont. Kell ez nekünk?