Bomlasztó Bálványosfürdő

Őszintén és határozottan szeretném megnyugtatni Marius Pașcant, Maros megyei parlamenti képviselőt: nem készülünk mi, romániai magyarok ellenforradalomra. Annál is inkább, mert az 1989-es történések, és úgy általában a műanyagforradalmak nem vonzzák az ellentétet. Gondolom, megérti nem is képes beszédemet ebben a képtelen helyzetben, amelyben ön egyik román képviselője Székelyföld magyar lakossága egy részének a román parlamentben.
Való igaz, megütötte halántékomat az a kijelentése, hogy Kovászna Megye Tanácsának elnöke és alelnöke, Tamás Sándor, illetve Grüman Róbert, „belülről bomlasztja Romániát azzal, hogy a megyei önkormányzat meghívására Bálványosfürdőn ülésezik az Európa Tanács Önkormányzati Kongresszusának szakbizottsága.”
Meggyőződésem, hogy az illető Kongresszus szervezője előzőleg megnézte Bálványosfürdőt, vetett egy pillantást a nyolcszáz éves vártoronyra, és helyesnek és jónak találta Tamás Sándorék meghívását. Tovább nyugtatván a székelyföldi képviselő Marius Pașcant, azt az európai ülést tarthatták volna Előpatakon, noha az is fürdő volt valaha, oda járt a szerb trónörökös is annak idején. Vagy… Nem sorolom az alkalmas helyeket megyénkben. De miért „bomlasztja belülről” M. Pascan székelyföldi képviselő szerint Bálványosfürdő híre és alkalmatossága Romániát? Miért volna aknaháború? Lazán volt összetákolva az ország akkoriban, az igaz, mi szóhoz se jutottunk Trianonban, ahol gróf Apponyi Albert elmondta: „Önök itt megásták Magyarország sírját, én pedig elmondom, Magyarország ott lesz majd a mostani sírásó országok temetésén…”
Na nem Romániára, hanem az akkor dirigáló nyugati nagyhatalmakra mutatott a kiváló magyar Apponyi. Marius Pașcannak elmondom a Kovászna megyei szekuritáté főnökétől 1988 áprilisában hallott román közmondást: Gura bate curul, azaz a szájalás miatt verik a feneket.
Okos. Teszem hozzá a miénket most és mindörökké: fejétől bűzlik a hal.
És látványos, jó munkát kívánunk a Bálványosfürdőn tanácskozóknak! Vigyék ám hírünket tova az igazság felé! Még vagyunk.