Bizonyára nyitott ajtókat döngetek, amikor felhívom a figyelmet egy budapesti botrányra, amelyről az egyik hírportálon szereztem tudomást. Nem a botrány a különleges, mert ebből éppen elég van Magyarországon is, hanem az, ami azt kiváltotta. Egy gyönyörűen kivitelezett könyv, legalábbis a világhálón annak tűnik, nem annak a külső megjelenése, hanem az, ami benne sorakozik. Mesék. A magyar és a világirodalom mesetárának nagyon szép darabjai vannak benne, amelyeket szeretettel olvastak és olvasnak gyerekek és felnőttek egyaránt, ezeket hallgattuk szívesen annak idején, s ezeket adtuk, adjuk tovább gyerekeinknek, unokáinknak.
Nem tudom, a legszebb mesetörténeteket feljegyző Benedek Elek, a Grimm-testvérek forognak-e sírjukban meséik átiratairól tudomást szerezve, azért, mert legszeretettebb hőseiket nem átkeresztelték, hanem egész egyszerűen átírták, az eredeti mesékhez ragaszkodók szerint meghamisították, „átoperálták”. Így lett a Hamupipőke főszereplője egy roma fiú, aki szereti a zenét, de egy másik fiúval találja meg a boldogságot. A közismert, átdolgozott mesék szereplői között találjuk a roma Pöttöm Pannit, a sárkányölő hős egy pincérlány, megjelenik egy háromfülű nyúl…
Mindez azt szolgálná, hogy a gyerekek már korán tudomást szerezzenek a másságról, a megszokottól elütő rendellenességekről, felkészülve az ezekkel való esetleges szembesülésre. Érthető, hogy a könyvvel kapcsolatos egyik rendezvényen kitört a vihar a másság elfogadását hirdetők (azt hiszem, ezek alkotják az úgynevezett LMBTQ-t) és a mássággal való hivalkodás ellenzői között. Még könyvdarálásra is sor került, amelynek végrehajtója nem is akárki.
Tény, hogy az ellenkezés, hidegrázás, füttykoncert, jó modorra és visszafogottságra való felhívás, könyvdarálás dacára a Meseország mindenkié című kiadvány hirtelen a népszerűségi lista élére került, az ezerötszáz példány pillanatok alatt elfogyott, s most készítik elő a második kiadást. A meseátírók között jó nevű, ismert írók is szerepelnek, köztük erdélyi is. Várjuk a további fejleményeket!
Ez nem véleményanyag volt, hanem összegzés + rávilágítás arra, hogy a szerző számára még mindig nem természetes az LGBTQ mint ernyőfogalom.