Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Kicsit irigylem a portugálokat. Nem csak a kellemes, enyhe éghajlatért, amelyben kevesebbet vacognék, és mert C. Ronaldo egyesek szerint Bödénél is jobb, hanem mert Portugália az egyetlen ország a világon, ahol a nemzeti ünnep egy költő előtti tisztelgés: a kalandoréletű, jó tollú Luís Vaz de Camões halála napja, június tizedike. Miközben sok ország az ilyen napokon több ezer hullával tarkított dicsőséges csatákra, kegyetlen hódításokra, lenyakazásokra meg vért, verítéket, könnyet hozó polgárháborúkra emlékezik (és innen, érthető módon, a kölcsönös bizalmatlanság), a máskülönben mediterrán, vörösboros vérmérsékletű luzitánok szelíden arra, aki nemzeti eposzukat, a Luziadát írta. Egy költőre pedig nincs amiért sandán nézzenek a szomszédok, inkább fordítva, mert szegény Camões félszemű volt, akárcsak Colombo hadnagy.
Hagyomány szerint minden évben más város, általában városka az ünnepségek házigazdája. Némely pluszpénzzel a perselyében, a kisváros hónapokkal azelőtt elkezdi a készülődést, mint eladó lány az első bál előtt: karcsúsítja útjait, tisztítja-sminkeli épületeit, latba vet minden fortélyt és csáberőt, amellyel majd lenyűgöi a vendégeket. Kevesebb bombázórepülőt és tankot, annál több tehetséget vonultatnak fel. Kiállítások, hangversenyek, találkozók sokasága mind alkalom, hogy a portugálok megmutassák, lehet okosan, szépen, örömteljesen élni.
Azt is megmutatják, hogy a kultúrából is lehet pénzt csinálni, a hasznosat a jóval párosítani. A románok – szempontjukból helyesen – felkapták az ostoba Drakula-kultuszt, és íme, ömlik a pénz, jönnek a japánok és hottentották is Törcsvárra és Segesvárra a légből kapott vámpír birodalmát látni, míg egy bizonyos Alexandru Petőfiről alig értesülnek, ha értesülnek a reklámbrosúrákból. Talán akadnak majd mifelénk is pénzérzékkel és egy kis lokálpatriotizmussal megáldott vállalkozók, akik tesznek, hogy Farkaslaka székely kulturális zarándokhely legyen; hogy Ady, Dsida, Szilágyi Domokos és a többi nagyok emlékét emlékházak, alkotótáborok öregbítsék. Hogy lehet az, hogy Bartók szülővárosában, Nagyszentmiklóson nem szerveznek zenei fesztivált?! Restelljük megmutatni, hogy mi is itt voltunk?
És egy szép napon talán a szatmárnémeti Kölcsey Főgimnázium a Kölcsey utcában, nem az Eminescu utcában lesz, mert ugye semmi köze. Sajnos, Kölcsey utca ma nincs.