Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nagyot mondani elmét erőltetve nehéz. Engem az foglalkoztat a film helyett, vajon mennyivel súlyosabb, bűnökkel terheltebb fogalom a gyilkosság, mint a kivégzés? Közelebb kerülve: ha 1917-ben Lenin a Romanov család, az egész család elpusztítását adta parancsba, az nem gyilkosság volt, hanem „csak” kivégzés? Szerintem senkit nem lehet föloldozni öt ártatlan gyermek meg az édesanyjuk kivégzésének bűne alól. Uralkodókat máshol és másutt is gyilkoltak, máskor is. Föloldozás nincs. A bűn álnok megnevezése legfönnebb törvényfacsarás.
Minek lehet nevezni a háború utáni ilyen-olyan békében létrehozott gyűjtő-, valójában haláltáborokat, ha nem a vétlen magyar vagy szász civilek legyilkolásának? Vagy kevésbé fájdalmas a kivégzés? A Brassó melletti Barcaföldvár nevét írásban először 1379-ben említik, német szövegben: Feldwar, Magyarország településeként. Románul 1854-ben: Feldioara, szintén a magyar név ejtése szerint. Barcaföldváron létesítették Romániában a leghírhedtebb internálótábort. Sok-sokezer német, magyar pusztult el a táborokban is. Gyilkosságok voltak? Vagy a történelem áldozatai? Kivégzések ezrei a szocialista rendszerben. Azok kivégzések vagy gyilkosságok voltak?
A cár gyermekeit siratom, és nem akarom feloldozni a cári uralkodókat. Csak fönnakadok a megnevezéseken, a magyar nemzetiségű falvak pusztulásán. Mindez nem pusztítás, hanem történelem? Ami ma történik Romániában, az a magyar nemzet egy részének szándékolt, történelmi lepusztítása. Barca (Brassó)földváron még ott a vár. Magyarok, németek, szászok, svábok adtunk bőven várakat, kastélyokat és várromokat és tömegsírokat ehhez a kártyavár-történelemhez.
Minden volt, csak nem békekötés 1920-ban. A halál vetése volt, a háborútól fölszántott Európában. Van, ahol anyanyelven még sírni se szabad. Sorsunk igaz megnevezése egyet jelent a harangszóval. Babits Mihályt idézem (Jónás könyve): Vétkesek közt cinkos, aki néma.