Keressük a fényt!
Egy több évezredes emberi tapasztalatot foglalt tömör mondatba a Könyvek Könyve, mis...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Előre pontosítok: nem a „kormánybuktató”, randalírozó álcivileket ébresztgetem, hanem a társadalom tisztán, magyarul érző elemeit, mondjam úgy, a „mélymagyarokat”, akiktől egy Spiró György frászt kap, de annyi baj legyen.
A tények. Van egy színtársulat, neve Pécsi Nemzeti Színház. Érzed, olvasó, a bizsergést a nemzeti szóra? Nos, ez a társulat a következőt üzeni: „Kedves Közönségünk!
Tájékoztatjuk Önöket, hogy a Bánk bán című előadásunk, mely Vilmos Noémi, a Színház és Filmművészeti Egyetem rendező szakos hallgatójának vizsgamunkája, Katona József drámájában nem szereplő jeleneteket és mai, köznyelvi szóhasználatot, néhol trágár szavakat is tartalmaz.” Mert hogy „a Pécsi Nemzeti Színház felelősségének érzi, hogy széles spektrumon kínáljon előadásokat közönségének, ahogy azt is, hogy fiatal, pályakezdő alkotóknak biztosítson lehetőséget.”
Szóval felelősség egy tróger-trágár Bánk Bánt a mai magyar ember arcába dobni. Tudtommal egy vizsgamunkát egy egyetemi tanár irányít. Milyen tanár az, aki eltűri a nemzet legbecsesebb drámájának a megszentségtelenítését? Az a diáklány (igen, lány!) mit tanult annyi éven át az adófizetők pénzén, ha tanulmányai összegezése egy útszéli mocsok?
Magától értetődik a kapcsolat a fenti eset és a budapesti Színművészeti Egyetemen történő cirkusz között. Ahol egy maroknyi ultraliberális, Alföldi Róbert-féle „hiperesztéta” a gyászos emlékű SZDSZ-kormány óta kezében tartja a magyar színművészetet. Lehetnek előadások prostituáltakról, drogról, melegségről, bevándorlókról, akármiről, csak nemzeti-keresztény témákról nem. Vagy ha igen, akkor efféle megcsúfolással.
De én azt kérdezem: ha negyven–ötven tejfelesszájú diákocska képes élőláncot alkotni és „elfoglalni” egy egyetemet, nem találtatik néhány tízezer jóérzésű budapesti ember, aki ugyancsak élőlánccal körbevegye az intézményt, gyerekek, jól van, látták a csajok a tévében, milyen hősök voltatok, de most uzsgyi haza!?
Ha a Fidesz rendet rakott a gazdaságban, pénzügyekben, a kultúrában nincs joga ugyanezt tenni, ha már a választók sorozatosan felhatalmazták?
És Pécsett az igazi civilek vajon körbezárják majd a Nemzetit, világos üzenettel: Le a kezekkel a Bánkról, történelmünkről, magyar lelkünkről?