Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Meglehetősen alacsony röptű kampányszöveggel jön az RMDSZ: szerintük az lenne a választások tétje, hogy ha nem megyünk el szavazni, akkor a magyar emberek helyett Dan Tanasă-féle idegengyűlölők jutnak be a parlamentbe. Ennyire nincs üzenetük, hogy egy ilyen senkiházival riogatnak?
Miért nem azt mondják, hogy mi küldjük a parlamentbe az ország egyik legjobb sportmenedzserét, hisz míg máshol polgármestereket zártak be, jobb esetben függesztettek fel, addig nálunk, nem utolsó sorban a tiszta és átlátható pénzügyi támogatás okán, szárnyalnak az élsportolók.
Miért nem azt népszerűsítik, hogy parlamenti képviselő lesz egy olyan agrárszakember, aki nem megsértődik, hanem büszkén vállalja, ha valaki azt állítja, hogy ő a megyében az erste bauer (szó szerint az első paraszt), mert szerinte a földművelő paraszt a társadalom fontos és megbecsült tagja, s aki a Szépmezőtől Lemhényig és Bölöntől Erdőfüléig az összes gazdát ismeri.
Miért nem azzal jönnek, hogy bejutó helyet kap egy olyan nagyszebeni politikus, aki mindent is ismer a parlamentben, és akit egyöntetűen jelöltek képviselőnek a szórványmegyék, de aki Háromszéknek is hasznot tud hajtani.
Vagy miért nem azt emelik ki, hogy a szenátusi listát vezető mérnök tető alá hozott egy olyan szövetkezetet, ami jól-rosszul, több száz gazda megélhetését biztosítja.
És végül, de nem utolsó sorban, miért nem az a szempont, hogy a legutolsónak tekintett helyen egy olyan hölgy indul, akinek a tevékenysége folytán végre külpolitikája van az RMDSZ-nek, akinek jobb bejárása van a bukaresti amerikai nagykövetségre, mint a miniszterelnöknek, s aki által vezetett jogvédő szolgálat munkája nyomán az erdélyi magyar kisebbség kérdése megjelenik az amerikai külügyminisztérium éves jelentésében, és a nacionalista szurkolótáborral rendelkező román futballcsapatok több százezer eurós bírságot fizettek ki.
Miért jó ezeket az embereket egy kalap alá venni egy, a Szekuritáté maradványai által fenntartott, elvakult, idegengyűlölő imposztorral? A riogatásnál többre is telhetne!
Miért? Talán azért, mert a név nélkül felsorolt jelöltek és munkásságuk a nagyobb közösség számára ismeretlenek. Mert a jelölésük többé-kevésbé átláthatatlan a köz számára. Mert a négyéves ciklusokban több időt fordítanak a riogató események, mint a hasznos munka mediatizálására. Mert ha van eredmény, akkor az „közbenjárás” eredménye, ami megint felvet egy miértet. Mert Dan Tanase nevét, aki székely, és ad magára, ismeri. De kérdezzük meg az utca emberét, hogy kapásból fel tudná-e sorolni az 5 jelölt nevét, hozzá tudna-e rendelni egy fontos eredményt, célkitűzést? Lehet, hogy nem… Mert az vetünk, amit aratni akarunk. Félelmet, kiszolgáltatottságot. Mert nem képviselőket, hanem közbenjárókat választunk. Aztán közben így jártunk.