Csak iskolában lehet tanulni?

Tisztelt olvasó, próbáljunk együtt elgondolkodni két kérdésen, hátha az illetékesek is észreveszik:
1. Philipposz király fiából lett volna-e Nagy Sándor, ha nem Arisztotelész a tanítója?
2. Ha a Polgár lányok – Zsuzsa, Judit, Zsófi – nyolctól délig-délutánig szótagolnak, és körmölik az agyonunt szövegeket a kerületi suliban, bámulta volna a világ őket, amint gyereklányokként sorra verik a híres férfi sakkozókat?
Szerény véleményem szerint nem. Sándor papája király volt, megengedhette magának, hogy csemetéjét a leghíresebb filozófussal tanítassa. A Polgár papa nem királynak született, de sziklaerejű akarata volt, és lányait nem engedte iskolába, otthon oktatta őket, a pedagógus anyuka besegített. Évekig birkózott a magyar állammal, nyert. A legszigorúbb ellenőrök is meggyőződhettek, a leánytrió tudásban lepipál bármely intézményesen dresszírozott kortársat. Ők százszorosan nyertek.
Az otthoni tanításról írok. Home schooling, szép magyarán. Több országban engedélyezik, még többen tiltják. Érvekben és ellenérvekben nincs hiány.
Hány magyar személyiség fejezte ki háláját volt házitanítójának? És hányan maguk is házitanítóként keresték becsületesen a kenyeret?
Harminchat év tanítás alatt számtalan gyereket megkérdeztem, szereti-e az iskolát. Négy az ötből nemhogy nem szerette, utálta. Ha egy felmérés azt mutatja, nyolcvan százalék nagyon elégedetlen valamivel, a hatóságoknak illik valami mást (is) megpróbálni. Egyre több a zaklatás, a mindennapi macerálás, sokan rémálomként élik át az iskolaidőt. A nyugati otthoniskolázottak nagy része ezért választotta ezt a lehetőséget.
Mondják, hogy elitizmushoz vezet. Lehet. De bárhogy tagadnánk, mindig is voltak gazdagok és szegények. Mivel jobb, ha a milliomos magániskolába küldi a gyerekét, több ezer dollárt fizetvén tandíjként? És amikor a Tamás Gáspár Miklós-féle hiperliber liberálisokat hallok szónokolni a diszkriminálás ellen, és az integrálást erőltetve, úgy jön, hogy megkérdezzem: ön beíratná, bocs, egyáltalán beengedné egy napra a csemetéjét abba az integráló-közösségbe, amelyet az imént agyondicsért? Érdemes lenne utánanézni, hogy a falun élő tehetősebbek gyerekei közül hányan járnak a helyi iskolába? Az itthon maradást ajánló politikusok pedig a rendszerváltás után mint a pinty, odébb röpítették utódaikat, keményvalutás oktatási intézményekbe. Tehát a rétegeződés, az elit különválasztódása így is, úgy is megtörténik. És ha egy gazdagabb ember magánklinikára megy, nem várja sorát az állami polin, miért ne taníthatná magánúton fiát–lányát?
Félreértés elkerülendő, előrebocsátom, nem anarchiát, nem önfejűséget akarok. Legyen minden törvényes, átlátható, ellenőrizhető. Annyi pedagógus van munka nélkül, és itt elsősorban azokra gondolok, akik, bár szép eredménnyel vizsgáztak, nem találtak elfogadható katedrát, és minthogy ágon-bokron keresztül ingázzanak, inkább más munkát vállalnak, tanítói képességük kihasználatlanul porosodik. Valamint nagyszerű, még munkaképes nyugdíjasból is akad bőven. A tanárok rendszeresen járnak továbbképzőkre, gyakran egzotikus és tökéletesen haszontalan dolgokat sajátítanak el, csakhogy kövéredjen a személyes dossziéjuk, mert ugye, nem lehet tudni… Miért ne lehetne képzést tartani a home schooling, az otthontanulás terén?
Iskoláinkba nap mint nap rohanó anyukák, apukák hozzák-viszik gyerekeiket, ha nincs kéznél egy nyugdíjas nagyi, saját programjukat ez felborítja. Aki tudja, akár meg is fizet valakit. Biztosra veszem, hogy tehetősebb szülők örömmel választanák gyerekük otthon tanítását: egyedül vagy kisebb csoportba egyesülve, jól képzett pedagógus felügyelete alatt, ha törvényes keret biztosítaná a hatékonyságot és a bizonyítványok elismerését. És gazdasági szempontból sem lenne rossz, mert a hivatalos munka adózást von maga után, kevesebb pénz menne el mindenféle adózatlan ma­gán­órára.
Láttam a világhálón egy kisfilmet: egy család egy éven át járta a nagyvilágot egy lakókocsiban, a két gyerek a tanárnő anyuka irányításával végezte a törvény által előírt leckefeladatokat. Bármiben fogadok, sokkal többet nyertek, mint az osztályterembe összezsúfolt társaik.
Elmondtam egy véleményt. Ha valaki továbbgondolja a kérdést, nem volt hiába.

Zubreczky Antal