Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A milliomos Cataramă egy fertőzöttet puszilgat, és kutyabaja. Két évvel ezelőtt Iohannist hergelte a PSD ellen, és kutyabaja. Ma a PSD-t hergeli Iohannis felfüggesztésére, és kutyabaja. Hogyhogy ezeknek mindig van pénzük, és kutyabajuk sincs?!
Amiért Koncz Zsuzsa elmond egy balos butaságot (mintha nem tudtuk volna, mennyire balos), rá kell zúdítani egy éktelen és képtelen sértegetés-áradatot, elővenni a volt férjét, és falhoz állítani, hogy nem szidta a színpadon Kádárt? Sőt, megkérdőjelezni énekesi képességeit is? Hogy kétoktávos, majd egyenesen, hogy egyoktávos? Hát legyen tőlem féloktávos, de milliók énekelték dalait, és ma is énekelik. Ha Szörényinek meg Tolcsvainak szabad sámán-ősök bölcsességét magasztalni, Zsuzsának nem lehet véleménye?
Miért fontosabb a politikusoknak az imázsuk, mint az ország dolgai? Magyarországon sokat támadták Kásler Miklóst, az ők Arafatjukat, mert ő is hazaküldte a kórházakból a betegeket, hogy a koronavírusosoknak legyen hely. Ő fél szájjal beismerte: voltak matematikai számítások, azt mondták, százezrek fertőződhetnek meg. Hogy tévedés volt, azt már nem merte kiejteni.
Sokszor elgondolom, ha Ceaușescu a nyolcvanas évek elején nyíltan bevallotta volna, hiba volt a sok kölcsönt felvenni, az IMF zsarol, az ország szuverenitása forog kockán, gyertek, jóemberek, szorítsuk meg a nadrágszíjat, amíg törlesztünk, azután jobb lesz – az emberek többsége mellé állott volna. De inkább szajkózta a blőd hazugságokat a jólétről, és ez lett a veszte.
Miért jelenik meg elmémben újra és újra Dino Buzzati regénye, a Tatárpuszta? Egy képzeletbeli erőd, valahol a hegyek között, ahol tisztek és katonák szolgálatot teljesítenek, évszázadok óta, a tatárok támadására felkészülve. Persze, a tatárok már rég nem fenyegetnek, de senki egy szóval, egy gesztussal nem vet véget az abszurd állapotoknak. A katonai szabályzat nevében még ölnek is, emberi sorsok őrlődnek fel a szürke, gyümölcstelen ostobaságban, a pénz megy a semmire, és nincs, aki véget vessen a komédiának.
Ha csak a legostobább tanárok és pártaktivisták bökdöstek fenyegető ujjal, amikor „utasításokat” közöltek velünk, miért éljük át 2020-ban a letűntnek vélt korok emlékét, a legmagasabb intézmény vezetőjének hála, hogy csak pislogok a tévékészülék előtt?