Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Bárhonnan is nézzük, kiváló ötlet a sepsiszentgyörgyi csodapalota megvalósítása! Igaz, nem éppen ezt a kifejezést használták annak jelzésére, hogy a valamikori cigarettagyár hatalmas termeinek egy részét a gyerekek szolgálatába állítják, de ez nem álomszerű látomásnak tűnik, hanem igenis kézzelfogható valósággá válhat. Szerintem első lépésként azt kellett eldönteni, hogy mit lehet tenni egy ilyen megbuk(tat)ott gyárépület óriási csarnokaival, s az első, a tényleg kezdeti lépések után máris érezni és érteni lehet, mi minden elfér benne, és milyen jó, hogy elsősorban éppen azokra gondoltak, akik évek múltán akár hálásak is lehetnek a maiaknak.
Engem egyébként igencsak meglepett a Nobel-díjasok egy részét bemutató kiállítás. Az az igazság, ilyenszerű bemutatót ritkán látunk, s ha rajtam múlnék, határidőt sem szabnék a látogatásra, hanem otthagynám világ végeztéig, azaz addig, ameddig a város teljes lakossága – ugye, milyen nagy szó! – végignézné a rövid szövegekkel is ellátott hatalmas képeket. Valahogy én is nagynak éreztem magam, hiszen olyan ízelítőt kaptunk a magyar tudományos életről, amely bárkit büszke magyarrá varázsolhat. És állítom, így, ahogy van, egyedi, legalábbis a környéken biztosan az, és ezért nem is ártana nagyobb reklámot csapni körülötte, hadd forduljanak be a kapun kiránduló iskolások és felnőttek, innen és máshonnan.
Ez egyelőre a mi látványosságunk, ami egyben azt is jelzi, hogy ebben az épületrengetegben sok minden fog még történni, itt rendezkedik be – hadd említsem elsőnek – a gyerekek álmodta csodák palotája. Erről némi felvilágosítással szolgáltak a meghívott előadók, akik az anyaországban működő hasonló létesítményekről világosították fel a résztvevőket. Amolyan cselekedtető műsorral működnek ezek, és így csaltak be a kiállításra számos gyereket, ugyanis a közismert Teletárból áthozott jó néhány eszköz, a bemutatott tudósok nevéhez kötődő hírközlési tárgy használható, és ennek leginkább a gyerekek és az őket elkísérő szülők, nagyszülők örvendhettek. Ugyanakkor csíráját láthattuk a bemutatkozásban az elképzelt, éppen a hatalmas épületben megvalósulandó székelyföldi műszaki és iskolamúzeumnak.