Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az utóbbi években a román történészek is mind gyakrabban beszélnek, írnának arról, hogy baj van a dákok körül, mert igaz, hogy az Al-Duna környékén éltek géták, de ezek nem biztos, hogy dákok voltak, és nemigen lehetnek a románok ősei. De még a rómaiakkal sincs minden rendben, hiszen a szép taljánhonban az olaszok sem beszélik a tiszta latint, hanem minden tájegységben egy latin keveréket. Mégpedig azért, mert a nép többsége analfabéta volt, alig egy százalékát iskoláztatták, úgyhogy egy vulgáris latint beszéltek a törzsük szavaival keverve. Miként lehetett akkor 165 év alatt egy írástudatlan népnek átvenni egy nyelvet, amelyet a birodalom szélein lakókból verbuvált római légiósok sem tudtak, ismertek jól? Ez csak úgy volt lehetséges, ha az el nem pusztultak a Dunától délre húzódtak, ahol a rómaiak több ideig tartózkodtak. De az is lehet, hogy a románságnak semmi köze a dákokhoz, inkább a birodalom területén élt népekhez.
Egyébként a dákópátia a 19. században, főleg a két fejedelemség – Moldova és Havasalföld – egyesülése után kezdett elterjedni. Arról volt szó ugyanis, hogy az új államnak történelemre volt szüksége, mégpedig olyanra, amely dicső múltról szól, bátor emberekről regél. Ekkor jelenik meg több tanulmányban is a dák ős. De ugyancsak ekkorra datálódnak a románság bevándorlásáról szóló tanulmányok, mint az osztrák Eduart Robert Rösleré, a szász Franz Joseph Sulzeré. Szerintük a románok nomád pásztorok voltak, akik a 13. században jöttek Erdélybe, hiszen azelőtti történelmi okiratok nem említik őket.
A román nyelvben, nagy engedékenységgel tízszázalékos dák szóeredet, ha van, ugyanannyi, mint a magyarból átvett szavak aránya. Német eredetű még annyi sem. Hatvan százalék a latin, és húsz százalék a szláv.
Persze, sok mindenre feleletet adna egy DNS-vizsgálat. Nem nagyon szeretik azonban az ilyen vizsgálatot, hiszen egyelőre ez a bolgárokkal, albánokkal és görögökkel mutat rokonságot. Félretéve a legendákat, nem a múlt, hanem a jövő felé tekintéssel megteremtődhetne a normális együttélés feltétele. Mert tény, hogy a románok jelenleg Románia területén élnek, és nem kell ezt állandóan bizonygatni.