Dăncilă és a túlpart

A politikai elit számára az őszi államfő-, illetve a jövő évi önkormányzati és országgyűlési választások karnyújtásnyira vannak, így aztán, ahogyan az választási évben, a kormányzati ciklus vége felé Romániában általában lenni szokott, a munkát folytatni kívánó, az újraválasztásban reménykedő demokratikus szereplőkön eluralkodik az általános bizonytalanság. S az egymással szembeni bizalmatlanság. A mandátum végéhez közeledve, a választópolgárok kegyeiért versengő és a felelősség (vagy bűnbakszerep) elől araszolgató közszereplők körében az állam működtetéséhez még a demokráciákban is nélkülözhetetlen politikai stabilitás elenyészik. A parlamenti ciklusra szabott és szavatolt hatalmi kötések fellazulnak, a korábban hű szövetségesek szempillantás alatt kíméletlen ellenfeleivé válnak.

Ez a bizalmatlanság a pártok szintjén a koalícióknak és mindenféle más szövetségnek, együttműködési formának a felül- és átértékelését, újragondolását eredményezi. És nyilván az újak kialakításának a szükségletét. A politikai kapcsolatok és viszonyok a népuralom választási mechanizmusának, a közvélemény ingadozó hangulatának és a versenyszellemnek rendelődnek alá. Így egy fokozottan polarizált közhangulat kontextusában, mint amilyenné a román vált napjainkra, szinte törvényszerű fejlemény, hogy a parlamenti- és kormánytöbbség meginog, az elbizonytalanodott (vagy már fel is szívódott) választóbázis rémképe pedig növeli a pártok szétesésének és -fejlődésének a valószínűségét (főleg a kormányzásban megkopott partnerek térfelén), s a választottak, a politikusok személyes életstratégiájában felértékelődik a pártcsere, a politikai migrációjának az opciója.

Szóval az urnazárásokig garantáltan nehéz dolga lesz Viorica Dăncilă szociáldemokrata kormányfőnek és pártelnöknek. Főleg az ősziig, mivel ráadásul államfőjelöltként is megméretkezik. Ez pedig csak tovább bonyolítja az amúgy is sűrű küldetését – ti. egyben átvinni a PSD-t a túlpartra, mi több, véget is vethet neki. Mert ez idő alatt nemcsak az ellenzék támadásainak lesz kitéve, hanem a bizonytalanságban inkább távolodó és konfrontálódó, mintsem együttműködő partnereinek. Akik kudarc esetén indokoltan a fejét vehetik.

Pozsony János Csaba