Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Derű és önismeret

Igenis hangsúlyozni kívánom, s követendőnek tartom azt az értelmiségi magatartás- és gondolkodásmódot, amelyet a minap tartott könyvbemutatón érzékelhetett a szép számban összegyűlt közönség Kézdivásárhely művelődési házában, a Vigadóban. Biró Gábor ideggyógyász főorvos Töredékesen is egész címmel megjelent (Ambrózia Kiadó, 2021) emlékiratáról beszélgetve mintegy természetes módon kerülhetett szóba – lévén egy számvetés céljával írt munka –, hogy egy hosszú és tartalmas életpálya összegezője mit is üzenne az újabb nemzedékeknek, a jövendő olvasóinak.

Válaszában a szerző a felvetett kérdést kettős vonatkozásban közelítette meg, egyfelől az egyes ember mai létállapotára és értékválasztásaira mutatott rá, másfelől pedig nemzeti közösségünk jövőjére reflektált. A mai ember, Európában legalábbis egy hanyatlóban lévő civilizáció körülményei között él, ennek az adottságnak minden, áldásos és káros-kóros következményeivel együtt, nemzetünk pedig, íme, a német történetfilozófus, Herder (1744–1803) komor jóslata ellenére is fennmaradt, és élni fog a jövőben is. A kérdésnek ezt a kettős megközelítését úgy értelmezhetjük, hogy az ember küzdelmének értelmét az élet szeretete, valamint a jövő ígérete, illetve a jövőbe vetett hit adhatja, ugyanakkor jó, ha ezeket a nemzet fennmaradásának gondolatával kapcsoljuk össze.

Nem tévedtünk tehát, amikor azt állítottuk, hogy Biró Gábor emlékiratából, ezekből a humorba ágyazott életmesékből az élet szeretete olvasható ki, s habár az ember emlékezete csak töredékeket képes megőrizni a vele megtörténtekből, mégis az lehet az olvasó benyomása, hogy a szerzőnek sikerült megrajzolnia egy sok felelősséggel terhelt, de szép élet egészét. A beszélgetés során aztán láthattuk, hogy Biró Gábor derűvel és bölcsen tekint életére, amely – úgymond – jó mulatság, férfimunka volt. Úgy vélekedett, sok öröklött tényező határozza meg az ember életszemléletét, de a szerzett tulajdonságoknak is befolyásuk lehet az élet napos vagy árnyékos oldalának választásában. Ő az előbbin próbált járni.

Páskándi Géza írta Tamási-esszéjében, hogy „az önironikus népek a legszabadabbak, mert oly szabadok, hogy még önmagukon is kacagni mernek.” Ajánljuk hát a derűt és a helyes önismeretet!

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás