Dr. pincér

Senki meg nem mondja, hogy jelenleg mennyi Románia lakossága. Persze, létezik egy hivatalos adat, mégpedig 19 580 632 személy, de hogy valójában mennyien távoztak végleg vagy időlegesen, olyan ember nincs, aki ezt tudná. Annyi bizonyos, hogy az 1990-es 23,5 milliót meghaladó összlakosság évente lentebb és lentebb szorult, eleinte a kivándorlásnak köszönhetően, később, mert a szaporodóképes lakosság elmenetelével alázuhant a termékenységi ráta. Az 1990-es 2,22-ről a jelenlegi 1,49-re, mely egyike a legkisebbeknek a világon.

A kivándorlók között főleg életerős nők és férfiak vannak, sokan közülük szakemberek, mérnökök, orvosok, építészek stb. Csak 2009–2015 között több mint 14 ezer orvos és 28 ezer egészségügyi asszisztens hagyta el az országot. Körülbelül ennyi a doktorok száma az egészségügyben, de még kellene ugyanennyi. Tehát annyi, ahányan itt hagyták az országot. És ne gondolja senki, hogy az eltávozók mind a szakmájukban dolgoznak.

Egy szakszervezeti felmérés szerint csak a legjobbakat alkalmazzák az egészségügyi rendszerben, a többiek más területen vállalnak munkát. Pincérek, sofőrök, beteggondozók, meg ki tudja, milyen mesterségben ténykednek. Olyant is találni, aki elvégezve az orvosi főiskolát egyenesen külföldre rohant, s már hosszú ideje valami zsírosabb állásra vár. Szakmai régiség, gyakorlati tudás nélkül azonban ilyent nehezen találni, ezért most alantas munkákat végez.

Biztos nem fog mindenkinek tetszeni, amit mondok: de valami nincs rendjén e téren. Kanadában pl. az állam pénzén tanultaknak egy bizonyos ideig az országban kell dolgozniuk, és ez idő alatt vissza kell fizetniük a rájuk költött összeget is. Mifelénk azonban az adófizető polgároknak kemény summájába kerül egy-egy főiskola elvégzése, aztán a fiatal szakember veszi a vándorbotot. Nem kellene előbb a polgárok pénzét visszatéríteniük? Még akkor is, ha az orvosi bér nem éri a magas egeket. Ezt azonban tudták, amikor a szakmát választották. Meg aztán diplomaosztás előtt szinte zengett, hogy haza, szülőföld, nemzet, szolgálat. Én csak a tisztességet és becsületet említeném.