Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Aszongya a vén Homérosz (és ő aztán mindent tudott a nála is vénebb olümposziak küldötte múzsától), hogy élt egy szigeten egy beste nagy küklopsz. Ha valaki netán elfelejtette, az egy félszemű óriás. Vagyis a teste akkora, mint a jó gazda boroshordója, az esze meg kisebb a smucig ember pájinkáspoharánál. Az okos Odüsszeusz annak kiszúrta az egyetlen szemét, míg a részeg disznó aludt (csak nem várta meg, míg a bestia felfalja mind a tengerészeit). Az felébredt, káromkodott, de annyi, sok zaj, nix eredmény. Odüsszeuszék elhúzták a csíkot, illa berek, nádak, erek. Tajtékzott a tenger, rengett a föld a húszmázsás szikláktól, amelyeket Polüphémosz vaktában hajigált a menekülők után, ám sok hűhó semmiért.
Ma is felébredt egy óriás, az ENSZ. Nem tudom, hány szemű, de erőst részeg kellett legyen, hogy eddig aludjon, mert földünk bizony régóta remeg, a tengerek tajtékzanak, hol itt, hol ott ég, mint egy mifelénki kovidos kórház, és a népek menekülnek. Habár a memóriámat hat évtizede gyakoroltatom, nem nagyon emlékszem, mit oldott meg eddig az ENSZ. Mert Magyarország ötvenhatos lerohanását, majd a Vietnámét, az Afganisztánét biztosan nem. Néhány tízezer nyakkendős szakértő időnként beszámol, ők mondják, ők hallják, oszt maradnak a bajok, azaz sokasodnak közben. Néha jön egy keményfiú, mint Hruscsov, aki leveszi a cipőjét, és azzal veri a pulpitust meg Jasszer Arafat és sátorban tölti az éjszakát az intézmény székháza előtt, de abból sem lett több, mint hogy Arafat benáthásodott, és a Hruscsov-féle cipőre flekket kellett tegyen a KGB.
Az ENSZ nincs egyedül. Mert felébredt a mi hat láb magas elnökünk is legendás szendergéséből, és megígérte, ezután támogat minden környezetvédő intézkedést. Hogy nem látta eddig az erdők pusztítását, az évenkénti árvizeket, hogy volt neki fontosabb Deveselu a székelyföldi emberek medve pusztította vagyonánál és életénél, dupla Homérosz legyen a talpán a tudója.
Jegyzetírás közben félszemmel lesem a híradót. Odüsszeusz kétségbeesett utódja felkiált: milliókat adnak katonai repülőgépekre és a tűzoltóknak semmit.
Hajjaj, Homérosz óta tapasztaljuk: e földgolyóbison ténfereg néhány nemes lélekkel felvértezett hős (ezekről ma már senki által nem olvasott eposzokat írnak), és egy csomó felelőtlen semmirekellő.