Verbális pengeváltást hozott a transzilván közéletben Eckstein-Kovács Péter teátrális távozása a magyar politikai munkaszövetségéből. A sértődéssel vegyes felindultságot az váltotta ki a magyar vezetőkből, hogy gesztusával Eckstein könnyen hasznosítható muníciót adományozott a magyar választóbázis bomlasztásában érdekelt ellenfeleknek.
Mert tagadhatatlan, magányos kiállása az erkölcsi imperatívusz és a lelkiismeret szubjektív piedesztáljára helyezi önmagát a jó és rossz harcává torzult romániai közállapotok kellős közepében megbélyegzi az RMDSZ pragmatikus reálpolitikai stratégiáját és kurzusát, de a szervezet kollektív felelősségvállalását is. Nyilvánvalóan ennek tudatában dobta be a törölközőt a szabadelvű politikus, mert csak így, ebben a szinte végletekig polarizált politikai erőtérben tűnhet erkölcsi példamutatásnak, örömhírnek még némely erdélyi magyar számára is a távozása.
Érthető hát, ha magyar részről hűtlenséggel vádolják a renegát kolozsvári közszereplőt. Meg azzal, hogy gyakorlott politikusként eszébe sincs visszavonulni, hanem mint korábban is tette – Băsescu tanácsadójaként –, most is arra készül, hogy politikai tőkéjét, hitelét egy, a kisebbségi magyar érdekképviseletet okafogyottként feltüntető pártalakulatba fektesse, átcsatornázva a szavazókat.
Mint egy önbeteljesítő jóslat, a gyanút igazolta is pár napra rá Ecksteinnak Gherman (Erdély–Bánság Liga) és Hermann (Szabad Emberek Pártja) társaságában elfogyasztott kávéja, ahol állítólag elkacérkodtak egy interetnikus, erdélyi regionális párt gondolatával is.
Kérdés persze, hogy milyen esélye van egy ilyen kezdeményezésnek. Ghermannak a törvényi előírások teljesítésével, az összegyűjtött (részben erdélyi magyar) aláírások ellenére sem sikerült bejegyeztetnie a román hatóságokkal a Ligát. Nemzetbiztonsági okokra hivatkozva elkaszálták. És bár 2003 óta könnyítettek a pártbejegyzés feltételein, ma sem valószínű, hogy tapsolni fognak egy regionális pártnak a kiváltságait féltékenyen őrző Bukarestben. Ha mégis, akkor is csak azért, mert egyrészt gyengülne az RMDSZ, másrészt sikerült végre összeugrasztaniuk, kijátszani egymás ellen a nemzetállam kereteit feszegető erőket. Kutyaharapást szőrivel!
Munkaszövetség, ha-ha, még jó, hogy nem munkásszövetség.