Egy csapat két kapura

Csak hajnalban értesültem a történelmi eseményről, nem a nemzeti oldalon küszködő polgármestert választották újra Budapesten, hanem azt, aki ellenkező jelzővel díszelgett. Semmi vész, mondottam, noha kissé meglepődtem, hogy tart a harc, Budapest egész sor ellenzéket táplál, fog kartőn, segél mindent, amit maga felé tud torzítani nemzetiből liberálisba.

A rendszerváltás egyik legnagyobb hozománya a privatizáció volt, eladni mindent, magántulajdonba mindent a kommunista rendszer után; na de 1990-ben és ma is kinek van pénze, hogy liberálison gondolkodjék a szabadságról? Annak az ellenzéknek, amely már harminc évvel ezelőtt kimutatta liberális véleményét a magyar szabadságról. Most is azt mondom, amit ama mérkőzés idején (jelen voltam).

Olyan sajátos politikai mérkőzés van azóta is az anyátlan anyaországban, amelyben egy csapat két kapura játszik. Tegnap újból mindent kijátszottak, és győztek a szervezett szavazáson, odatoloncolták (ó, Demszky!) főpolgármesternek azt, aki oly nehezen, dadogva és elképesztően, már kabaréba illő gátlástalansággal hazudott a kampányban véges-végig. Tudta, bíznak benne odafenn, ahol a kétkapus játék a szokás, mindkettő hozományra jár.

A szabadságot lefordították liberálra. Az a hozomány nem csekély, főként nem a nép s úgy általában a nemzet tarisznyája mellé. Budapest szemrebbenés nélkül viselheti el ezt a kétkapus játékot, melyet tisztességes embereknek nem javasolok. Masszívan ellenálló falai vannak, azokat köröm- és nyakaszakadtáig védik a liberál (ál)szabadság nevében. Így volt ez elejétől fogva, amikor a Fidesszel megszakadt a barátság, és a nemzeti oldal derékig megmosakodott, tisztát vett a magáéból magára, és megvált tőlük.

Távol áll tőlem a vigasztalás. Ha kinek erősen fáj, az járjon a magyar népi mondás nyomán, kutyaharapást szőrével gyógyítván, s nem rózsaszirommal. Mondom a magamét, csak azért fennhangon, hogy el ne felejtsük: egyelőre még bekerített pályán játszunk, de azok, akik két kapura rúgnak s haszonnal, a kerítések lerontására szavaznak naponta. Az országhatárok, a gátlások lebontására szavaznak naponta a mostani budapesti győztesek. Akinek nem jön, hogy higgye, járjon utána. Igazi magyar történelmi utakon járhat, csak nehogy megjárja sokadszorra is a bokaficamokkal.