Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Eldöntöttem, átverem a jövendőbelimet. Úgyhogy kérlek, kedves, az olvasást itt hagyd abba! No, nem akarok nagyon-nagyon túljárni az eszén, csak annyit hitetek el vele, hogy a hagyományos ételeink receptje nemhogy a fejemben, hanem a kisujjamban van. Igen, még a pacallevesé is. Nem akarok az az élettárs lenni, aki vasárnap reggel telefonon zaklatja az anyját, hogy a húslevest hogyan is készítjük, mert, hát én tudom, csak még sosem próbáltam. Emiatt pedig most zaklatom édesanyámat, diktáljon le nekem mindent, de tényleg mindent, amit egy jó háziasszony időről időre összekotyvaszt. Ehhez a projekthez be is szereztem egy aranyos füzetet, egyenesen recepteknek volt kifejlesztve. Arra már pontosan nem emlékszem, hogy az ötlet jött előbb, vagy a füzet kacsintott rám a bolt polcáról, de itt tartunk, éppen a pillefánk receptjét próbálom kiköbözni.
Biztos, ami biztos, én nem rövidítek. Az evőkanál is gyöngybetűkkel szerepel a papíron, mert tudom, ha ek lenne a helyén, mégis fel kellene hívnom anyát, hogy akkor az most mi is. Félreértés ne essék, szeretek főzni (sütni már kevésbé), szüleim szerint tudok is, egyszerűen csak attól tartok, hogy egész életünkben azt az öt fajta eledelt esszük majd, amit lánykoromban elsajátítottam. Most már papíron szerepel húsz leves, amit szépen sorjában főzök majd, drága férjem pedig azt hiszi, igazi konyhatündér vagyok. Ez a terv.
Elég sok problémaforrás van azonban a receptgyűjtésben is. Az első esetleges hibaforrás, ha az anyukám által lejegyzett receptet másolnám le. Anyának ugyanis nincs receptfüzete. Cetlijei vannak, amiket annak idején még munka közben vésett le, kolléganője diktálására. Ez pedig azzal járt, hogy nincs cím, két tojással kezdődik, sosem lehet tudni, mi sül vagy fő ki belőle, hogyan kell kinézzen. Teljes szavakat persze nem tartalmaz, csak számok és betűk egy megsárgult papírdarabon. A másik hibaforrás, ha megkérem, üljön le mellém, és mondja pontos sorrendben a hozzávalókat és tennivalókat. Ilyenkor már a második mondatnál elveszünk: „amennyit felvesz”. Aztán folytatja: „szemre méred”, „majd meglátod, attól is függ, milyen a tejföl”, „összerottyan s kész”. Wow, fáin, azt hiszem, olyan leszek majd a konyhában, mint egy kémikus.