Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Egy kisbolygó vonzásában

Megvallom, Bolyai Farkasról középiskolába lépésemkor hallottam először. Nem hiszem, ne emlékezném, ha netalán már korábban szóba került, de az biztos, Keresztúron amolyan bolyais légkör éreztette hatását. Az iskolai önképzőkörben, amelynek nagyobb diákok voltak a mindenesei, mindjárt a tanév kezdetén évfordulós megemlékezésen vettünk részt, amelyen a két Bolyairól szóló előadást az a Farkas Miklós tartotta, aki az iskola akkori legkiemelkedőbb tanulója volt, Farkas Jenő magyar és francia szakos tanár fia, aki ifjú lelkészként Marosvásárhelyen a magyar fiatalok egyik meghatározó személyiségének számított.

Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert utólag tudtuk meg, hogy maga az önképzőkör sem volt bizonyos körökben kedvelt, de a Bolyaiakról sem „illett” úgy beszélni, ahogy ott elhangzott. Tudniillik az előadó diák talán tiltott forrásanyaghoz juthatott hozzá, mindenesetre olyan Bolyai-képet rajzolt, melyet sokfelé, még Argentínában is felismertek és megcsodáltak. A nagy Bolyai, az apa, Farkas születésének 245. évfordulója késztet arra, hogy ez alkalommal ne a másik nagy Bolyairól, Jánosról beszéljünk, habár saját vallomása szerint ő egy más világot teremtett, hanem az édesapáról, akinek tudományos munkássága nélkül nem teremtődött volna meg az alap az új világ megteremtéséhez.

Bolyai Farkas 1775. január 9-én született Bolyán aránylag jómódú családban, bár elszegényedett nagybirtokosok közé tartoztak. Apja szolgabíró, de hozzáértő gazdálkodó, felesége révén kisebb birtokkal is rendelkeztek. Hosszú volt az út, amíg a Magyar Tudós Társaság levelezőtagjai közé választották 1832-ben, a magyar reformkor idején. A nagyenyedi kollégiumban éppen az a kiváló pedagógusgárda oktatott, amelyhez a nagy tekintélyű Herepei János is tartozott. Innen Kolozsvárra vezetett az út, az ottani Református Kollégiumba, aztán az egyik Kemény barátságának köszönhetően Göttingenbe is eljutott.

Megismerkedett a híres matematikaprofesszorral, Gauss-szal, aki mind az ő, mind fia életében és tudományosságában meghatározó szerepet játszott. Munkássága rendkívül szerteágazó területeket ölelt fel, a matematikusok közül sokan irodalmárnak, az írók matematikusnak tartották, de foglalkozott a természettudomány számos ágával, fizikával, kémiával, érdekelte a filozófia, a zeneelmélet, de nem volt idegen tőle a kertészkedés, a gyümölcstermesztés, az állatgyógyítás. Életében hét matematikai munka, hét irodalmi gyűjtemény jelent meg, de fordításai is ismertek voltak. Írt verseket, drámákat, pályázatokra nevezett be. Leginkább azonban a nemeuklideszi geometria előfutárának tartják.

Életéből még annyit: négy gyereke született két feleségétől (első felesége korán elhunyt), közülük János emelkedett ki matematikazseniként. Bolyai Farkas a marosvásárhelyi híres kollégium jeles tanáraként tanította a természettudományi tárgyakat. Kilenc nyelvet ismert, a magyar mellett latint, görögöt, hébert, románt, németet, angolt, franciát és olaszt. 1937-ben a csillagászok egy addig ismeretlen kisbolygót fedeztek fel, s azt Bolyai Farkasról nevezték el. 1856. november 20-án hunyt el, 81 éves korában. Temetéséről úgy rendelkezett, hogy emlékére csupán egy gyümölcsfát ültessenek. Ez évekkel később egy rajongója jóvoltából meg is történt. 1957-ben kettős szobrot avattak a mai Bolyai-téren, Csorvássy István és Izsák Márton művét a két Bolyairól.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás