Egy Kovászna megyével kevesebb

Hozzávetőleg két év van még a következő népszámlálásig, és kíváncsi vagyok az eredményekre, mert az eddigi adatok elég lehangolók a romániai magyarságra nézve. Amint az az interneten is elérhető statisztikai adatokból kiderül, 1992-ben 1 millió 603 ezer magyart számláltak, 2002-ben 1 millió 429 ezret, 2011-ben 1 millió 290 ezret. Tehát ha azt vesszük, tízévente 200 ezerrel csökken a magyarság száma Romániában, ami kb. annyi, mint Kovászna megye összlakossága. Vagyis 10 évente egy Kovászna megyényi embertömeggel kevesebb magyart számlálnak Romániában.

Tisztában vagyok vele, hogy a magyarság fogyásához hozzájárul a családalapítási kedv hiánya is, de szerintem messze nem ez a legnagyobb baj, hanem maga a megélhetés, ami főleg Kovászna megyében meglehetősen körülményes, itt az átlaghoz képest is alacsony az életszínvonal. Lehet gyereket nevelni minimálbérből? Lehet, de vajon érdemes? És ha azt mondjuk, érdemes, vajon a gyerek ezt érdemli-e? Nem először körülmények kellenének, és utána család?

Tehát meglátásom szerint a népességfogyás egyik fő oka az maga az elnéptelenedés, a pénzért való kivándorlás. És ne mondja nekem senki, hogy majd a politikum megoldja, ők támogatják a családalapítást: mert attól, hogy x politikus keres xy összeget, attól én még nem élek meg, sem attól, hogy bölcsőket hoznak Magyarországról, azzal még gyereket nem lehet nevelni.

Eközben meg a másik „kisebbségi” népcsoport tagjainak száma egyre növekszik, aki nem hiszi, menjen el ünnepekkor a Kauflandba, azt fogja hinni, hogy rossz megyébe tévedt, holott csak Kézdivásárhelyen van. Ott már látni a jövőt, ami ránk vár, és minden mai középkorú ember azért imádkozzon, hogy az ő nyugdíját ne ezeknek az embereknek kelljen majd állniuk, mert akkor felkopik az álla mindenkinek.

P. László, Kézdivásárhely

A levelek tartalma nem föltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.