Egy megkésett köszönet

Tudom, hogy a kedves olvasók sokat hallottak Torja község híres szülötteiről, akikre büszke a falu, tisztelettel ápolja emléküket. Például az Apor családról, akik bárói rangba voltak, és a faluban lakó embereknek megélhetést biztosítottak, mivel Torjának a nagyobb része nekik dolgozott. Kiemelném a torjai báró Apor Vilmost, a győri egyházmegye püspökét, aki mártírhalált halt, mert a 2. világháborúban a nők védelmére állt, és az orosz katonák meglőtték. Báró Apor Miklóst is meg kell említenem, aki történetíróként és népdalkutatóként tevékenykedett. Mellszobra az altorjai parkban található. Volt a községünknek egy híres tanára, történésze, Coroi Artur, aki 8 éve elhunyt, de Budapestről is településünk szellemi felépülésén dolgozott.

A falunkban még most is élnek olyan emberek, akik sokat tesznek az itt élőkért. Gondolok itt a Vojna családra. Ők voltak a fő támogatói az altorjai Árpád-szobor felállításának: név szerint idős Vojna Zoltán, Vojna József, Vojna Ferencz, Vojna Sándor és a lányuk, Zsuzsa. Úgyszintén a falu központjában található, az első és második világháborúban elesett hősök tiszteletére állított emlékműre is a Vojna családnak köszönhetően került a feketemárványlap. A református templom régi ablakainak kicserélése Vojna József vállalkozó munkájából valósult meg. A reformáció 500. évfordulójára egy nagyon szép emlékművet készíttetett idős Vojna Zoltán, amely mű remélhetőleg a történelem folyamán hosszú ideig állni fog.

Januárban Kistarcsa testvértelepülésünkön jártam látogatóban, ahol láttam a család jótéteményét, a székelykaput, amire mind Kistarcsa, mint Torja nagyon büszke, hiszen a két település egymás iránti megbecsülését hirdeti. Falunk nevében is köszönöm a Vojna családnak mindazt, amit közösségünk érdekében tett.

Vén Árpád, Torja