Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Újra visszatérek szerelmemhez, Rejtő Jenőhöz. A Piszkos Fred, a kapitányban szegény Fülig Jimmynek egy neveletlen hullával gyűlik meg a baja (mintha nem lett volna úgyis elég neki). Tengerbe dobják, de újra megjelenik, méghozzá pontosan hősünk nyakán, és nem és nem, le nem akar onnan szállni.
Ilyen hullának látom a PSD-t. Annyiszor eltemették, hát nem újra a nyakunkon találjuk? Most, legutóbb a legrománabb szász államelnöknek sikerült hullai állapotba hoznia, de meg nem szabadult tőle. Mi több, őelnöksége elvárná, hogy a parlamenti maskarában a pészédések szerepet vállaljanak saját elföldelésükben.
Nem csodálkozom, ha neveletlenül ellenállnak. Mert ha a hibbant Caligula császár a legenda szerint a lovát nevezte ki szenátornak, és a római szenátus rábólintott, azóta mégis eltelt húsz évszázad, és nem lehet egy le-leszavazott Câțut a román parlamenterek orrá alá dugni, hogy majd előrehozott választásokon egy „fără PSD”-s Romániája legyen. Nem rejtem véka alá ámulatomat, amint az RMDSZ szerepet vállal ebben az ízléstelen comedia dell’arte-ban (az egy régi olasz vásári ripacsszínház, ahol a történet előre meg van írva, de nem szó szerint, mindegyik színész rögtönözve idétlenkedik, hogy a kofák és léhűtők röhögjenek).
És egy kis történelem, habár abból soha ember még nem tanult. 1996-ban parlamenti választásokon és a Demokratikus Konvenciónak sikerült az, ami lehetetlennek tűnt: legyőzte a PDSR-t, az Iliescu-féle akkori PSD-t. Több nagyvárosban késő éjjelig tartott az utcai ünneplés, csoportok vonultak énekelve a PDSR- székházak elé, és zengett a nóta, hogy nektek ezennel vége. Annyira volt vége, hogy két-három éven belül a PDSR magába szívta a Konvenció nagy részét, majd 2000-ben tarolt az újválasztásokon. Fele királyságomba fogadok, most is így lesz.
Nem vagyok jós, de látom: a PSD a mai Románia képe és hasonlatossága. Legyen kaja és ingyen cirkusz, lopjanak ott fent kedvük szerint, csak hagyjanak minket is, meg kölcsönökből dőzsölni. Hogy eljön majd a visszafizetés órája? Na és, hát Mihai Viteazul nem a szász kereskedőktől kért kölcsön, hogy kenőpénzzel fejedelem lehessen, és amikor a szászok visszakérték a pénzüket, egyszerűen lekaszaboltatta őket?
A PSD, mint Weöres Sándor kulija: örök. Ezért foglalkozom én inkább Weöres Sándorral, és önöknek is ezt ajánlom.