Egy orvos impressziói

A IX. Iskolaorvosi Kongresszuson, amely Bukarestben volt megszervezve közel 250 orvos részvételével, az ország minden megyéjéből, most már Kovászna megyét képviseltem tudományos dolgozattal. Kolozsvári, jászvásári, bukaresti egyetemekről jött előadótanárok tartottak értékes előadásokat. Jóleső érzés volt újra együtt lenni azokkal a gyermekorvosokkal, akikkel már 9 éve szervezzük ezt a találkozót.
Nagyon sok újdonságot hallottunk, ami a betegségek korai felfedezésével kapcsolatos. Jómagam a Gyermek és a gyógyíthatatlan betegség című előadásomat tartottam meg, melynek alapja életem legnagyobb megpróbáltatását jelentette. Jelen lenni a családban, a haldokló gyermek mellett, amikor már orvosként tehetetlen az ember. Talán ha ezen a próbatételen átmegy az ORVOS, akkor a többi már nem nehéz. Ezt természetesen, hittel, a Jóistenbe való kapaszkodással, igen nagy szeretettel lehet végigvinni.
Az iskolaorvosi munkának ez a szépsége: a mindennapi gyakorlatban felfedezni azon betegségeket, melyek életre szóló nyomorúságot, halált jelentenek a gyermeknek. Az iskolaorvos munkája nem látványos: csak akkor veszik észre, amikor már nincs, amit tenni.
Nagyon szomorú, hogy milyen sok az abortusz a diáklányok körében, milyen sok az alkoholizmus, az agresszió az iskolákban. Nagyon elszaporodott a drogfogyasztás. A legszomorúbb, hogy ez a munka nincs megbecsülve, azok a politikusok nem támogatnak, akik a legjobban tudnának segíteni. Az iskolaorvosi munkám 37 év távlatából tekintve nagyon sok örömet hozott nekem a mindennapjaimba, még akkor is, amikor a leggyengébben fizetett ágazat volt.
Minden nap tapasztalom, mit jelent, ha elhanyagoljuk azokat a betegségeket, melyeket idejében fel lehetett volna fedezni. 2018-ban olyan helyzetek elé állít az ország egészségügyi rendszere, mely már elviselhetetlenné kezd válni. Egyre inkább kiéleződik az orvoshiány.
Dr. Gáll Anna, Sepsiszentgyörgy