Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A lángososhoz érve vettem észre, hogy nem lesz könnyű dolgom elérni a célomat. A zöldségpiacnak hűlt helye, ásó-fúró gépek, sárban dagasztó, ideges munkások. Az egyik cipőstandos férfi felém sandított, majd félmosollyal közölte, sajnos körbe kell kerülni. Nyávogó hangon jött ki a számon, amit csak magamnak szántam, hogy óh, basszus, annál azért jobban sietek. Mármint időm az volt, mint a tenger, azonban az izgatottság hajtott. Megkaptam a fizetésem, amiről tudtam már hónap elején, hogy az első, saját kezűleg készítendő pulcsim fonalára fogom költeni. Szóval nekem azonnal, a legrövidebb úton oda kellett jutnom a kis üzletbe. Odasúgta a helyzetet nyíltan élvező úr, hogy gyors léptekkel, feltűnés mentesen haladjak át a munkaterületen, majd a méteráru előtti rácsot elmozdítva kijuthatok a turkálókhoz.
Rámosolyogtam, felmértem a rám váró terepet, nem magyaráztam el neki, hogy a fene jött turkálni. Megvillogtattam fogaimat az egyik mérnöknek, majd egy elnézést, bocsi és sajnálom után lábujjhegyen átugrándoztam a latyakos földtúrásokon. Berobogtam a kis butikba, majd mondtam, hogy a legsötétebb kék fonalból szeretnék, csak fogalmam sincs, mennyi kellene egy pulcsihoz, duplaszálas kötéssel. Jött is a válasz: „mondd meg anyukádnak vagy nagymamádnak, hogy ebből a fonalból elég egy szál is”. Kitört egy kis nevetés belőlem: ja, őket nem nagyon fogja ez érdekelni, ugyanis nekem kell. Elkerekedett az eladó szeme.
Pontosan úgy nézett rám, mint bárki más, amikor halál nyugodtan közlöm vele, hogy kötök. Jesszus, átmentél nagymamába – jön a válasz. Igen, kedveskéim, csak a nagymamák kötnek, horgolnak. Úgy vannak bekódolva a nők, hogy ha betöltik a hatvan évet, egy nap csak leülnek egy szappanopera elé, majd pörög a tű, fogy a fonal, nő a sál. Nem fiatal korukban tanulták el az ők mamájuktól, nem-nem, erre semmi szükség, jön az magától. De figyelem, csak és kizárólag hatvanon túl!
Nos, nem érzem magam sem vénasszonynak, az életem sem unalmas. Egyszerűen szeretem kikapcsolni az agyam anélkül, hogy valamilyen képernyőt bámulnék. És nincs menőbb egy házilag készített sapinál, csak mondom.