Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nekünk, lapszerkesztőknek jól jön ez a választási kampány. Az utóbbi hónapokban ugyanis alig került olyan cikk a kezünkbe, amelyben valamilyen összefüggésben ne bukkant volna fel a koronavírus: ha nem közvetlenül róla szólt, akkor hol éppen miatta maradt el esemény, hol a dacára tartották meg azt.
Most legalább kezd kialakulni egy kis virtuális csihi-puhi, a jelöltekről zaftos sztorikat bányásznak elő ellenfeleik, vagy – mert ilyenre is akad példa! – hozakodnak elő velük ők maguk. Az egyiknek évtizedekkel ezelőtt a nagybátyja erőszakolta rá helyiekre a PCR-t és a tsz-t, a másiknak egy szupermarket polcai között vált enyvessé a keze, s amiatt kötöttek útilaput a talpára, a harmadik évtizedekig gondosan rejtegetett geológusi diplomát varázsolt elő az almárium fiókjából… Szóval színesedik a témapaletta, még ha nem is minden ilyen „háttér-információval” tud valamit kezdeni az újságíró.
Persze, akadnak olyanok, akik a helyhatósági választásokat is kizárólag a Covid19 szemüvegén keresztül képesek értelmezni. Hogy mekkora felelőtlenség ilyenkor szavazni! Hogy mi lesz, ha a fülkében elkapja a vírust? Vagy egyenesen a pecsételőtől! És szajkózzák ezt főleg azok, akik gondolkodás nélkül bemennek bármelyik boltba, és gyanútlanul teszik bele a kosarukba az előzőleg egy sor vásárló által már letapogatott mogyorós csokoládét. És később majd ezektől az aggódóktól halljuk leginkább, hogy a kapuja előtt még most sincs leaszfaltozva az út, bezzeg a szomszéd falusi komájánál már lerakták a járdát, és hogy „a fiataljaink külföldre kényszerülnek”.
Igen, a közömbösséget, a fásultságot nem érdemes semmittevéssel leplezni, mert egyáltalán nem mindegy, ki kerül a településünk élére. A saját jelöltjeink ígéreteit ízlelgetve azonban egy pillanatra jusson eszünkbe, hogy szeptember 27-én Marosvásárhelyen is választást tartanak. Abban a városban, amelyről 1990 fekete márciusa óta fokozatosan lemondtunk, lélekben feladtuk. Most viszont Soós Zoltánnak egyedüli magyar jelöltként (három román ellenében) tényleg esélye van a székely fővárost visszavenni Dorin Florea elvtársai kezéből. Ha rokonunk, barátunk, ismerősünk él Marosvásárhelyen, ne restelljük hát felhívni telefonon vagy e-mail-ben, Facebookon arra biztatni: azon a vasárnap szánjon egy fél órát a jövőnkre.
Az egyik szóban forgó jelölt ozsdolai, a másik torjai. De ki az a geológus?