Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Egyenes beszéd

Kedves olvasó, tudod, mennyire szeretem a tréfát, a finom iróniát. De most, ma félre teszek minden ilyenféle eszközt. Tréfa nincs, le az álarccal. Beszéljünk nyíltan; aki megsértődik, az ő dolga, kitérők nélkül szólok.

Zeng a stadion, hogy ki az országból a magyarokkal. Hányadszor? Nem vagyok könyvelő, sem statisztikus. Hallotta valaki valaha az államelnököt megszólalni a témában? Én nem.

Szóval: 2004-ben az erdélyi magyar internet telis, de teli volt Iohannis-reklámmal, és a magyarok támogatásával nyert. Nézzünk szembe a valósággal: megszavaztak volna egy kapanyelet is, csak román ne legyen. Tessék, az eredmény.

Gyűjtik az aláírásokat a nemzeti régiókról szóló kezdeményezéshez. Azaz gyűjtenék, ha lenne mit, és ez nem olyan, mint a román választásokon, hogy tizenöten is átadnak egy-egy kétszázezres csomagot, majd egy autóbusznyi szavazatot sem kapnak némelyek. Na mármost: az említett 2004-es választáson egy szakadár magyar párt Szilágyi Zsoltot indította azzal az üzenettel, hogy aki autonómiát akar, rá szavaz, mert így mondta a mentora, Tőkés László. Hányan tették a pecsétjüket Szilágyi Zsoltra? Ötvenháromezren, míg Kelemen Hunorra háromszázharminc-ezren. És egy kérdés. Megérdeklődte valaki a székely megyék szülészetein, mi lesz errefelé két-három évtizeden belül, kinek-minek tervezünk?

Aztán, ha meglesz a millió aláírás (nem lesz meg, de képzeljük el), komolyan gondolja valaki, hogy az úgynevezett Európát ez majd érdekeli? Hát tessék kinyitni a szemeket: Orbán V. bad boy, L. Orban good boy. Aki tizenkét milliárdért vesz amerikai fegyvert, megkapja a Coudenhove–Kalergi-íjat, akkor is, ha csúfot űz az ország parlamentjéből, akkor is, ha némán nézi, amint az úzvölgyi temetőt lerohanják, és zengnek a stadionokban a „ki a magyarokkal innen”.

Dehogyis vagyunk egyenlők. Amikor Koszovó elszakadt Szerbiától, rögvest elismerte a demokráciát imádó Nyugat. A Krím-félszigeten mind lehetett népszavazás, nem is gondolnak elismerésére, és a kutyának sem fordul meg a fejében egy bizottságot küldeni, megkérdezni az utca emberét, mit szeretne jobban, Oroszországot-e vagy Ukrajnát.

Fájna Európának, ha kipenderítenének minket innen? Hát nincsenek elegen a török–görög határon, akik bőségesen pótoljanak?

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás
Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2020. március 9., 13:15
    ÉRTÉKELÉS: 5

    Ez az „egyenes beszéd” inkább csak egy indulatos vagdalkozás, ami mögött felsejlik némi „egységpropaganda” és több tulipános retorikai panel (pl. egy szakadár magyar párt; aki autonómiát akar, rá szavaz; így mondta a mentora, Tőkés László; stb.), de a lényeg: a dohogáson túl mi a mondanivaló, az üzenet, a „message”, a konklúzió, a tanulság, azaz miért is ragadott tollat Zubreczky úr? Nem sikerült megfejtenem… Azt viszont látom, hogy tépelődő kérdésfelvetései közül épp az egyik leglénygesebb maradt ki: mit is tett közösségi jogbiztonságunk, jólétünk, gyarapodásunk és megerősödésünk érdekében az örökös kizárólagosságra és vezető pozícióra törekvő „érdekvédelmi és közképviseleti szervezetünk”, az RMDSZ-UDMR?

  • User
    Dátum: 2020. március 9., 19:03
    ÉRTÉKELÉS: -5

    Kedves hozzászóló! Szívem legmélyéből írtam volna az RMDSZ nagy megvalósításairól, de az a baj, hogy egy jegyzethez minimum háromszáz szó kell, és honnan szedtem volna össze ennyit? De szerintem nagyon fontos, hogy egyáltalán legyen képviseletünk, megfékezni a felénk röpködő fricskákat, hogy szépen mondjam. Aztán, útközben, van hely javítani. És sajnos annyira kevesen maradtunk, hogy azt a nyomorúságos öt százalékos küszöböt is csak egységben érhetjük el. Mert ha nem, az lesz, mint Délvidéken már régebbecske, most a Felvidéken is. És ugye ön sem szeretné ezt? Tisztelettel, Z. A.