Egyik kutya, másik eb

Élet-halál harc folyik a Dâmboviţa partján a titkosszolgálatok által támogatott ügyészség és a minden hatalmat magának akaró pártkoalíció között.

A témában nehéz tisztán látni, hiszen vélhetően töredékét ismerjük azoknak a történéseknek, amelyek egy részét színházszerűen bemutatják a televíziók.

Tény, hogy a december elején többséget nyert pártokból álló koalíció az éjszaka leple alatt olyan mohón kapott a hatalom után, hogy tüneményes sebességgel közutálat tárgyává vált, jóllehet Románia legutóbbi történelmében egyetlen olyan kormány sem volt, amely ilyen eszméletlen mértékben szórta volna uralgásának legelső heteiben a pénzt: nőttek, és ha igaz, akkor tovább nőnek a fizetések, a nyugdíjak, csökkennek az adók és illetékek. Ez sem volt elég azonban ahhoz, hogy hírhedt kormányrendeletük miatt ne menjenek százezrek az utcára és követteljék lemondásukat.

Ezzel baj sem lenne, ha nem estünk volna át a ló túlsó oldalára. A „Vigyen el a DNA” szlogen ugyanis legalábbis kétesélyes. Mert valóban imponálónak tűnhet, hogy korrupcióellenes ügyészek a legmagasabb funkcióban lévő politikusoknak is gondolkodás nélkül nekimennek, de a hozzánk „közelebb álló” ügyekben – lásd például a sepsiszentgyörgyi polgármester, vagy a kolozsvári alpolgármester ügyeit – jól látszik: a világon semmi közük nincs az igazságszolgáltatáshoz, gyakorlatilag azt nem visznek el, akit nem akarnak. Az ügyészségnek különben sem kellene igazságot szolgáltatnia, mint ahogyan például a marosvásárhelyi teológiai gimnázium ügyében „teszi”. Az ügyész csak egyik „serpenyője” az igazságszolgáltatásnak, a másik, vele egyenrangú, az ügyvéd, a döntést pedig a bírónak kellene meghoznia.

Valahogy tehát középen kellene megmaradnunk. Mert természetesen nincsen az jól, hogy éjjeli műszakban hozzanak személyre szabott rendeleteket, de a senki által, vagy még inkább, a ki tudja ki által ellenőrzött erőszervezetek korlátlan hatalmát sem kellene saját kezünkkel visszaállítanunk. Mert egyik kutya, másik eb.