Együtt az út meg a sánc

Fogadom a hajnalt ma is, óvodányi fények, leheletnyi csillagpor adja a helyét aranyos virradatnak erdők, óceánok fölött. A hajnalok kitárt honfoglalása Istentől való. Könyökére támaszkodik, és úgy firtatja a dologidő perceit az ember – ki hogyan veszi számba és szánja beosztásra az idő sodrását. Kinek a hasznára megyen ez meg az, s megy-e a világ elébb a magyarféle és székelyfi virrasztásokkal.

Őrzők vigyáznak a strázsán. Ugyancsak van, amit számba vennünk emitt, a Kárpát-medencében. Sose hittük volna, hogy egykor, mármint ma s immár száz esztendeje ennek a zsibbadásos, szélütött mának alig lesz határa. És alig van csűrünk, hombárunk a magyar nemzeti rovások között.

Kel a nap, soha nincs neki egyetlen léha perce se. Könnyű így belegondolnunk, mit s hol kell elmozdítanunk egy, több nép javára. Omlatag kormányzások és megveszekedett vezérek illetve vezérpótlók verik át naponta a népet, hogy már a hóvirágok „fejében” is reng a kérdés, hogy vajon lehet-e jobbra várni. A romániai magyarság bizony nem kamrában és rakott pincékben, csűrökben gondolkodik – és ez is baj! A hajnali fénnyel úgy nézünk szembe, hogy pillanatig se vakítson. Mit számít, hogy üres itt minden! Nagyüzemi szinten és ellenünkre gyártják gonosz módon egy-egy kormány alkatrészeit, nyitolják össze azokat pártok és püspökök szakadatlan, aztán vetik szemétre.

Mindebben ott van haszonelve a megtervezett és rendre-szerre kisiklatott kormányszaporulatnak. Ha bukik az egyik, az tiszta haszon a másiknak. És hogy mi, magyarok lennénk szenvedő alanya naponta iskoláink, tudományos fórumaink, templomaink silányításának, újra indulnak a román pártoskodások. Az átkos ítélet hatványozza önmagát.

Sáncban a szekér, a luxus, és nem veszik észre a kormányok, hogy sánc is csak ott van, ahol út. Lepusztult mezőnek útjai nincsenek. Ez az ország azonban alig rendelkezik országutakkal. Külföldi turisták meglelik minden alkalommal a romantikát, izgalmat és a sóhajok bokrait nálunk, ugyanis kormányelv a szegénység mellett, hogy nem cél összekötni a tájegységeket; ne legyen kapcsolatrendszer a hajnal s a vaksötét között.