Él az ellenszél

Nem azért vonatoztam végig az egykori Magyarországon, Sepsitől Sopronig, hogy lássam még magam is élőben azt a máglyát, amelyre a Maradék-országot szánja a hazai ellenzék. Ilyent a történelem még nem pipált, hát látnom kellett, ha már belebotoltam. Aj, annyi mindent kíván az ember éltiben, míg meg nem hal idejiben – így dünnyögi kínjában a székely mondás, mint­egy vigaszként.
A főváros fő terén, a Kossuthon akartam levegőt venni. Ha nem egyéb, még azt is megérem, hogy onnét – ha győz az ellenzék valaha (Uram, bocsásd meg szómat!) – kitiltják a kettős állampolgárságúakat. Egykor, amikor egy-egy oda- és visszaérkezésemkor cuccom levetve siettem oda, mindig tisztelettel hajtott bennem fejet a magam s a nemzetem történelemtanára, a múlt előtt.
Szürkület volt, de a lámpák uralták a mindenséget. És tüntetésbe botlottam, hogy később magam is restelltem. Mellettem lányom, kézen az unokám. Hiszen együtt három nemzedék, s az Isten vélt igaza. Alkalmilag eszkábált szószék, hadd szóljon szabadon az a fattyadék népség, mely a maradék hazát is odavetné, odavetni akarja bizonyos európai rémszövetség kívánságára az ing és gatya nélkül beözönlőknek.
Mondom lányomnak: elkívánkozom innen, keressük József Attilát, ott lesz tán még a szobra a Dunaparton… Egyelőre nem is tudjuk, kik miért tüntettek, s szónokoltak. Ámulunk maradék magunk öngyilkosságán. Hát megközelítek egy beszélgető, csevegő párt, elnézést kérek, szíveskedjék megmondani, miért volt itt tüntetés…
Megdideregtem, hallván, hogy Magyarország s népe utolsó ítélete mellett döngetik kartonpapír-mellkasukat. Sargentini-elképzelés, brüsszeli, sorosi. Megvonni a kenyeret az országtól, meg a Duna vizét, a levegőt, a szó s az önvédelem jogát. Mondanám, ilyent még nem művelt Európa, de hát minden elringyul az időben, mert hiszen Trianont is azok ellették, hogy szabadulni se tudunk tőle már. S lám, nem is akarnak ezek itt! Hogy ama bizonyos ellenzék, ama magyar ellenszél is önvesztére apelláljon…
Fogom lányom s unokám kezét. Nem eresztem. Megyünk panaszra József Attilához. Szobra lépcsőzetén tucatnyi itkányos fiatal, dobozból, miegymásból isszák a jelen mérgezett fröccseit.