Elavultak? Nem fenntarthatóak?

A Háromszéki turizmus olyan, mint a romániai demokrácia: létezik, és mégsem. Annak idején ódákat zengtek arról, hogy a Borvíz útja keretében Előpatak, Málnás, Oltszem, Bölön községekben fürdőket létesítettek. Hogy a szavaim ne tűnjenek üresnek, összegyűjtöttem néhány korabeli idézetet a sajtóból.

„A Borvizek útja olyan beruházás lesz, amely az ásványvízre épülő hagyományos székelyföldi gyógyfürdőkultúrát éleszti fel” – 2007, Demeter János akkori megyetanácselnök, aki szerint a „nagy értékű beruházás újabb befektetőket vonz a térségbe, újabb fejlesztéseknek ad lendületet”.

„Válságban is lehet gyarapodni, lehet pénzt szerezni, ha van jó elképzelés és bátor helyi vállalkozó, aki azt megvalósítsa. Gondoskodni fogunk arról, hogy szakorvosi irányítás és javallatok alapján működhessen ez az egység, ha lehet, egységes módon” – 2011., az oltszemi létesítmény átadója, Tamás Sándor megyetanácselnök.

„A bölöni beruházás iskolapéldája annak, hogy miért nem szabad soha feladni egy jó ötletet. Ezzel az 5,1 millió lejes beruházással lezárult a projekt, a székely fürdők építését azonban kalákával és más formában is folytatni fogjuk” – 2014, a bölöni átadón, Tamás Sándor.

Ilyen és ezekhez hasonló, pátosszal teli kijelentés, nyilatkozat sokaságát találni az interneten, amelyek mind az sugallják, fontos turisztikai előrelépés a fürdők létesítése, működtetése. Aztán a napokban Grüman Róbert, a megyetanács turizmusért felelős alelnöke ezt nyilatkozza: „Ezek a fürdők jelenlegi formájukban elavultak, medencéjük kicsi, pénzügyileg nem fenntarthatók”. Négy év alatt elavultak? Nem fenntarthatóak? Nem az kellett volna legyen a cél, hogy olyant építsenek, hozzanak létre, ami fenntartható?

Gáspár Béla, Sepsiszentgyörgy