Életjobbító álmok, tervek, feladatok

Gyermekkorunkban édesapám minden karácsonykor odaállított az ajtófélfa mellé, és a fejünket óvatosan, de precízen hozzáillesztve, vonalat húzott. Így mérte meg, mennyit nőttünk egy esztendő alatt. A minden évi méretkezésből hagyomány lett, s így az én gyerekeimnek is van berótt vagy berajzolt jele a konyhaajtó deszkáján. Bizonyára sok más családban van ez így, megmérik, hogy mennyit nőtt, gyarapodott gyermekük, összehasonlítva az előző években odakerült vonalakkal.

Az év fordulóján azon gondolkodtam: megmérhetnénk-e a saját közösségünket is hasonlóképpen? Vajon mi, székelyföldiek, ha kihúzzuk magunkat az ajtófélfa mellett, kiderül-e, mennyit nőttünk, mennyit fejlődtünk az elmúlt esztendőben? Távlatokban vizsgálva van-e fejlődés, gyarapodás közösségi szinten?

A mérleg

A számvetés fontos része az életünknek. Születésnapokon és az évfordulókon gyakran húzunk vonalat. Mérlegre tesszük az életünket: mi sikerült, mi nem, mit volt érdemes, mit nem, mennyit nőttünk, mit tanultunk, hogyan gyarapodott az életünk az elmúlt tizenkét hónapban.

Most különösen furcsa évet zártunk, rengeteg küzdelemmel és nehézséggel benne. Mindezek mellett másként fest a járványügyi térkép Székelyföld esetében, mint az ország többi részén. Köszönhető mindez annak, hogy fegyelmezettebbek vagyunk, mint sokan mások. Hargita és Kovászna megyék hosszú ideje zöldek a térképen! És nemcsak ezen a térképen, hanem a valóság térképén is, hiszen Románián belül Székelyföldön a legmagasabb a megművelt mezőgazdasági területek aránya. Azért, mert szorgalmas emberek lakják ezt a vidéket. Fegyelmezett, dolgos emberek, akik gondoskodnak egymásról és a földről, ami az övék.

A székely emberek megbízhatóak, tudják ezt rólunk bárhol, Vama Vechetől Sopronig. A székelyföldi termékek, a székelyföldi munkaerő ma is minőséget, megbízhatóságot jelent. Ez állandó maradt az elmúlt ezer évben.

Csak közösen sikerülhet

A nándorfehérvári csatáról olvastam a napokban. Az egyik legjelentősebb magyar győzelemként tartjuk számon, hiszen akkor a magyar sereg évtizedekre megállította a törökök európai terjeszkedését, megakadályozva a kereszténység térdre kényszerítését. Erre emlékeztet bennünket minden áldott nap a délben megkonduló harang a székelyföldi templomok tornyában, sőt ezt a magyar győzelmet jelzi a déli harangszó az egész keresztény Európában.

Egyetlen katona önmagában nem lett volna képes rá. A hadsereg Hunyadi János nélkül nem lett volna képes rá. Sőt: Hunyadi János a vezérei nélkül, egymagában nem lett volna képes rá. Közös erőfeszítés és áldozat nélkül nem állíthatták volna meg a törököt Nándorfehérvárnál.

Akkor is, most is a siker kulcsa az együttműködés.

Orbán Viktor példája

Egyik évben Tusványoson, Orbán Viktortól nagyon elgondolkodtató történetet hallottam. Így szól:

A 18. századi Svájc akkortájt Nyugat-Európa legszegényebb országai közé tartozott, sőt közkeletű volt az a vélekedés is, hogy a hegyek félelmetesek. Az orvostudománynak az volt a meggyőződése, hogy a hegyi levegő nem csak egyszerűen káros, hanem halálos is lehet. Ezért Svájcot az európai érdeklődés leginkább elkerülte. Egyetlen évszázadnak kellett eltelnie, és minden megváltozott. Svájcot éppen hegyei és az időközben gyógyító erejűnek minősített hegyi levegő tette a 19. században egy fellendülő, egyre erősödő és több más európai állam által irigyelt országgá. Svájc a gazdasági fellendülését ennek a gondolkodásmód-változásnak, a szemléletváltásnak köszönheti.
Eddig a történet, amelyet azért idéztem fel, mert úgy érzem, érvényes ránk is. A legfontosabb dolog, amire szüksége van ma Székelyföldnek, az egy szemléletváltás, és a szemléletváltás mindent átalakító, egész közösséget felemelni képes ereje.

Amikor életjobbító álmokat fogalmazunk meg, nem gondolunk a verejtékre, a munkára, ami szükséges ahhoz, hogy az álomból valóság legyen. De, ha van bátorságunk belefogni, sikerülhet!

A tejszövetkezet története

Öt éve működik a Kézdi Tejszövetkezet. Azelőtt évekig mondogattuk a gazdáknak, hogy fogjanak össze, mert az lehet az egyetlen biztosíték a hosszú távú megmaradásra, saját ügyeik intézésére, így tudnak gátat szabni a kiszolgáltatottságnak. Az emberek csak hümmögtek, de amíg a multi felvásárolta a tejet – azt is rendkívül alacsony áron! –, addig az volt a kényelmesebb, ha nem lépnek ki abból a rendszerből. Hiába voltak álmaik, nem mertek belevágni a megvalósításukba. Hiába volt ötlet, odaadó és kitartó munka nélkül, csak úgy „magától” ez nem valósult meg. Aztán egy nap a multi közölte: reggeltől nincs szükség a kézdiszéki gazdák termékére. A helyzetre két típusú válasz érkezett: volt, aki azonnal elvitte a tehenét a vágóhídra és felhagyott a gazdálkodással, megszüntetve így a család megélhetési forrását.

Volt azonban, aki eljött a szövetkezeti ülésre. A megbeszélés elején 50-en voltak, a végére csak heten maradtak. Velük alapítottuk meg a szövetkezetet. Öt év alatt több mint 200 tagja lett a Kézdi szövetkezetnek, és ez mintegy 300–400 család számára jelent megélhetést. Ugyanezt tették Székelykeresztúron, Szépvízen és a Gyimesekben is – így fogtak össze a székelyföldi gazdák. Ma már egy közös székelyföldi együttműködés mentén megy a munka. Most már sokan belátják, elhatározásra és kemény munkára van szükség, hogy az álmokat meg lehessen valósítani. Azt nem lehet megspórolni! Ma már kétszer annyiért értékesítik a tejet, belőle pedig minőségi, egészséges székelyföldi termék készül, amire mindannyian büszkék lehetünk. Ehhez szükség volt álomra, akaratra, hitre és szaktudásra. Sok-sok munkára. Szükség volt azokra, akik hajlandóak voltak tenni érte még akkor is, ha ezért áldozatokat kellett hozniuk. Biztos vagyok benne, hogy kevesebb idejük jutott minden másra, mint azelőtt, de meglett az eredménye. Hogy érdemes volt-e? Az idő azt igazolja, hogy igen, érdemes volt.

Minden rendszer – gazdasági, politikai, szövetkezeti, oktatási stb. – egy kaptafára működik: ha képesek vagyunk „a fától látni az erdőt is”, akkor meglesz a jövőkép is. Az ötlethez pedig már csak a munka, az áldozat, az erőfeszítés szükséges, és akkor valósággá válik.

Életjobbító álmainkat vigyük át a valóságba

Ebben az évben Háromszéken megyei szintű konzultációt indítunk: az egyoldalú tájékoztatást felváltandó, össze akarjuk gyűjteni minden háromszéki ember válaszát, véleményét, minden ember életjobbító álmát. Mert minden embernek lehet és van jó ötlete, van tanulságos története, amit érdemes át- és tovább gondolni.

Tehát tisztelettel arra kérem Önöket, hogy vegyenek elő egy papírlapot, és írjanak rá egy listát. Írjanak rá neveket – olyan emberek neveit, akikkel igazinak, boldognak érzik az életet, akiket szeretnek, akikre számíthatnak. Írjanak fel élményeket, olyan emlékeket, amelyekre az új évben is jó lesz gondolni. Írjanak fel álmokat, terveket, írják fel életjobbító gondolataikat. Hamarosan jelentkezünk értük.

Ezek adnak erőt, ezekért lesz érdemes dolgozni, harcolni!

Kívánok Önöknek az új évben erőt, egészséget, örömöket és álmokat. Kívánok hitet, bátorságot és reményt, hogy az új esztendőben minden egyes nappal jobbak legyünk, mint eddig.

Tamás Sándor
Kovászna Megye Tanácsának elnöke