Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A baróti Millenniumi emlékműről sokszor írtak a Székely Hírmondóban. Az emlékművet 18 évvel ezelőtt állították, nyilván azzal a szándékkal, hogy emlékeztessen magyarságunkra, államalapító királyunkra, Szent Istvánra, s nem utolsósorban magára az államalapításra, ezer s annyi éves magyar államunkra. Egy jó ideig szomorú sorsa volt, megkoszorúzni sem lehetett augusztus 20-án, mert be volt kerítve, ugyanis sokáig magántulajdonú területen feküdt, a gazda pedig nem nézte jó szemmel a birtokháborítást. Míg az RMDSZ Baróton ellenzékben volt, meglehetősen tüntető módon, a kerítést átugorva koszorúzták meg a szobrot a szervezet helyi vezetői, elmarasztalva az akkori, nyilván nem RMDSZ-es polgármestert, hogy lám, milyen dolog, és micsoda szégyen, hogy egy ilyen emlékművet rendesen megkoszorúzni sem lehet.
Azóta az emlékmű a területtel együtt a város tulajdonába került, ma már szabadon koszorúzható lenne, csakhogy ez most nem jut eszébe senkinek. Nincs kampány ugyanis, éppen nem időszerű magyarságunkat fitogtatni a választók előtt sem, hiába van három magyar párt, a fontossági listáján egyiknek sem szerepelt a millenniumi obeliszk megkoszorúzása. Az emlékmű környéke ma sem mutat egy magyar városhoz méltó képet, és csak bizakodni tudok, hogy a városfejlesztési tervek előrehaladtával a környékére és vele együtt a szoborra is szebb jövő vár.
Torma István, Barót
Szégyen, hogy a magyarság érdekeinél, hagyományai ápolásánál előbbre sorolják az egyéni, majd párt érdekeket.
Vajon az a gazda, aki annó nem engedte megkoszorúzni az emlékművet – az román, vagy magyar?? nemzetiségű volt?!
Ha ne talán magyar?? volt, akkor nem a város aranykönyvébe, ha nem a szégyenfalra kell kerüljön a neve – örök időkre!
Ferenc