Sok évtizedes negatív tapasztalattal a hátam mögött lesújtó véleményem van a Dâmboviţa-parti hatalmi ágak intézményrendszerének a működéséről, legyen szó törvényhozásról, közigazgatásról, vagy akár igazságszolgáltatásról.
Éppen ezért azt hittem, ilyen vonatkozásban már nem érhet meglepetés, azonban kénytelen vagyok beismerni, hogy tévedtem. A román jogállamiság ugyanis tovább süllyed abba a fertőbe, melybe az országot 30 esztendeje irányító titkosszolgálatok taszították. És ez a megállapítás sajnos a parlament működésére is érvényes.
Ennek egyik felháborító példája a képviselőház emberi jogi bizottsága 1106. számú jegyzőkönyvének a 2018. november 6-án lezajlott ülés 26. pontjára vonatkozó része. A székely politikai foglyok ügyének megtárgyalásán elhangzottakat rögzíteni hivatott beszámoló ugyanis ferdít, elírásokat tartalmaz, hiányos és ködösít.
Már a bevezető mondat tartalma is eltér a valóságtól, hiszen az irományt összeállító Laurenţiu Gheorghiu parlamenti tanácsos Beke István és Szőcs Zoltán elítélése kapcsán az ünnepi parádén (2015. december 1.) bekövetkezett „petárdás incidenst” emleget, holott ilyen esemény nem történt. De még az őket védő és a velük történteket ismertető ügyvéd megnevezése is téves, mert nem Mihai Predescu szólalt fel a bizottság előtt, amint az le van írva, hanem Tiberiu Ţărmure. Ráadásul az eljárás és ítélet jogosságát megkérdőjelező állításairól említést sem tesznek. Mint ahogy Vasile Daniel bizottsági alelnök felszólalásáról sem, aki az elhangzottakat összegezvén elítélte a román nyelvű média egy idő óta hangsúlyozottan magyarellenes és uszító hangvételét, és ugyanakkor kifejezte abbéli reményét, hogy a fellebbezés nyomán igazságos ítélet születik ebben az ügyben.
Az ülés résztvevőjeként még hosszasan sorolhatnám a bizonyítékokat, de szerintem ennyi bőven elég a jegyzőkönyv súlyos hiányosságainak az érzékeltetéséhez. Néhány kérdés viszont okvetlenül ide kívánkozik. Például ki a felelős egy parlamenti bizottság jegyzőkönyvének a meghamisításáért? Mikor nyeri el méltó büntetését? Mi a garancia arra, hogy ilyen többé nem fordul elő? Mikor fogják a tényeknek megfelelően módosítani a leírtakat? Költői kérdéseknek tűnnek, de talán parlamenti képviseltünk segíthet a megválaszolásukban.
Én inkább gazemberségnek nevezném és gerinctelen hazúgságnak az „elferdítés” kifejezést,ami a mindenkori román politikusokra jellemző.