Elföldelt jövő

Halottak Napja. November másodikán. És közvetlenül előtte a másik nagy ünnep: Mindszentek főünnepe. Tényleg ünnepelünk? Akkor tulajdonképpen mi is a valódi ünnep, ha már a holtakra való emlékezés is ünnepszámba megy? Latinul hosszú a neve, de megfejti kételyeinket: Commemorate omnium Fidelium Defunctorum. Aki a latinhoz valamennyire is konyít, az felismerheti e szavak igazi értelmét és jelentőségét. Azaz emlékezésről van szó az elhunyt, az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Végeredményben mindenkiért, aki befutotta ezt a földi életet, s most várakozik, hogy bejusson oda, ahová mindannyian eljutunk… Előbb vagy utóbb.

Ha megvallatjuk az okos szótárakat, leírásokat, könnyen meggyőződünk arról, hogy éppenséggel a kölcsönös szeretet ünnepe ez. Az örök életről, a feltámadásról szóló gyászmisék hivatottak arra, hogy eligazítsanak a földi élet és az örök élet titkai, valószerűségei között, megvilágosítsanak, hogy a lelkek emlékezete mindenki számára megnyugtató, felemelő, kételyeket eloszlató legyen. Említsük meg, hogy már az ókorban, főleg a rómaiaknál megvoltak ezek az ünnepek, nyilván, más néven, s az ókereszténység kora óta jelen van az emberek életében.

Érdemes elmondani, hogy kezdetben a két ünnep nem vált el egymástól, de 998 óta a halottak napja önálló emlékező ünneppé vált egy bencés apát kezdeményezésére. S minden esztendőben a sírnál vagy bárhol a világon meggyújtjuk közvetlenül vagy lelkünkben az emlékezet gyertyáit, hiszen akikre emlékezünk, földi jelenlétükkel a mi életünket készítették elő, sírjaik így válnak az elföldelt, de megújításra váró jövő, jövendő biztos talajává. Hadd húzzam alá mondandómat Márai Sándor soraival a Halotti beszéd című verséből, amelyet 1951-ben írt valahol a nagyvilágban:

„Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady? / Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és Zene? / Arany szava? Rippli színe? Bartók vad szelleme? / Az nem lehet, hogy annyi szív…Maradj nyugton. Lehet / Nagyhatalmak cserélnek majd holmi jegyzékeket. / Te hallgass és figyelj.”