Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Miután az egyik eléggé kérdőjelesen lenyúlt egy állami könyvkiadót, a másik végigszolgált a második világégés után minden elnököt, de az egész csapatban mindenki állami pénzt véve fel dicséri a magánvállalkozást, és jobboldalhoz húzó elitértelmiségi lett, most csodálkozva néznek Ferenc pápa felé, hogy miként moshatja lábát a koszos araboknak – amikor ők még a fogatlan földijeik szájára sem kíváncsiak. Úgy eldobták a krisztusi tanokat, mint egy üres dobozt, s vele együtt a demokráciát is. A szerintük koszos „popor” semmire se jó, hacsak arra nem, hogy a tanultabbak a beszédeit hallgassa, mélyenszántó írásaikat olvassa, és mindenre csak bólogasson.
És mert ők az elitértelmiségiek, nincs idejük odafigyelni a félművelt, sőt, műveletlen emberek zagyvalékára, mert ezeknek értelmes szó úgysem hagyja el az ajkukat; de úgy általában ne legyen igényük, kérelmük, csak dolgozzanak, és figyeljenek a fentről jött szóra. Adják a tanácsaikat, elfeledve, hogy mit is tettek, cselekedtek a múltban. Ha pedig erre valaki figyelmezteti, mint a Nobel-díjas Hertha Müller, sértődötten vonulnak el, holott az, ahogy Románia ma kinéz, nem kis részben nekik is köszönhető.
Még akkor is, ha az utóbbi negyedszázadban (miután lényegében meg sem mukkantak a kommunista diktatúra alatt) durva szavakkal illetnek mindent, amiben balos szelet éreznek, így azt is, ami népi. Nem óhajtanak egy tálból cseresznyézni az adófizető polgárral, még akkor sem, ha a „cseresznyét”, az általuk felvett nem kis summákat ezek biztosítják. Egyszerűen lenézik a plebszet, s ezzel a názáreti balsors sújtotta szegények mellett kiálló gondolatait sem méltatják valamirevalónak.
Az elmúlt századokban nem egyszer értekeztek – Babits Mihálytól Julien Bendaig – az értelmiségiek árulásáról, arról, hogy sokan közülük a nép nevében júdáspénzért képesek a legnagyobb gazságokra is. A demokráciát kijátszva hol a kommunista, hol fasiszta zászlókat lengettek. Persze, az erdélyi magyarok között is akadnak felső magasságokból leszóló „értelmiségiek”. Igaz, kevesen, mert a transzilván lelkületűek többségét, mivel a közemberek között élnek, elkerülte az elitista széljárás. Ők a néppel a népért szeretnének haladni.