Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Egy magyar orvos, Oláh Andor, az ötvenes években egy-egy verssel bocsátotta haza pácienseit, majd a következő alkalommal a reumájuk mellett a verset is megbeszélte velük. A bogaras dokit sokan megmosolyogták, de ma a test–lélek együtt gyógyítása már tudományos elvárás.
Csak egy apró ötlet kell, egy kis bátorság kizökkenni a megszokott kerékvágásból, hogy az élet kevésbé unalmas és talán sikeresebb legyen. Másfél évszázaddal ezelőtt egy angol könyvkereskedő, aki főleg vidéki hölgyeket látott el olvasmánnyal, gondolt egyet, és a hűséges vásárlóknak kis parfümszelencéket ajándékozott mellékelve. Egy idő után sokan már jobban várták az illatos ajándékot, amit a helyi szatócsnál hiába kerestek volna. Így született meg a milliókat forgató Avon cég. Egy kolozsvári taxisofőr klasszikus zenét szolgáltat a motorzúgáshoz. Lehet, hogy a rockerek elkerülik, de nagyon sokan őt keresik.
Az első világháború utáni Párizsban művészek, sznobok és kocaturisták tülekedtek egy lokálban, amelynek tulaja arról volt híres, hogy gorombán kezeli a vendégeket. Nem követendő példaként említem, csak hogy lássuk, egy ügyes marketinghúzás sok pénzt hoz a házhoz.
Legyen merszünk eltérni a sablonoktól. Egy kimondhatatlan nyomorban és mocsokban élő gyerekeket istápoló tanítónőt gyakran láttam, amint drága könyveit, albumait, laptopját a gyerkőcök maszatos kezeibe adta, és kottából tanította őket furulyázni. Nincs benne a tantervben, de legalább néhány diákja láthatóan átalakult, és a tancit sem vonták felelősségre eredetiségéért.
Ha egy üdülőtelepen mindenütt ugyanazt a szolgáltatást ajánlják, gyatra lesz az eredmény. A jégbarlanghotel mindig tele van, biztosan nem a kényelme, hanem az egyedisége miatt. El tudom képzelni, hogy a Mikó cukrászdában kialakuljon egy törzsvendégsereg, mert ott másféle sütemény van, mint a többi cukiban. Hogy a Tribel falatozója ne nap mint nap egyazon ajánlattal jöjjön, mert ugye vannak fantáziadús székely menyecskék, csak engedni kell őket újakat kitalálni. Amint az üzletek kirakatait is át lehetne időnként rámolni, hogy a járókelőt betérésre serkentsék. Vagy a változatosság kedvéért az autóbuszokban egyik héten a jobboldali, másikon a baloldali székek legyenek legalább egy picikét leporolva.