Éljenek a cigányok!

Az államfő szeretettel üdvözölte az örményeket az örmények napján, a görögöket a görögök napján, és gyönyörűeket mondott a minap a romákról a romák napján. Igen derék dolog.

Értjük mi, persze, hogy ebben az országban sokkal több a roma, mint a magyar. A romákat nem összetéveszteni a szilaj cigányokkal, akik beszélik saját nyelvüket, akik büszkék őseikre, hagyományos mesterségeikre, dalaikra, mert azok kevesen vannak, és egyáltalán nem vegyülnek az általuk nem ritkán „rongyos tolvajoknak” nevezett romákkal.

Szóval romák milliószám vannak ebben az országban, az kétségtelen. Az is biztos, hogy a román állam nem tud vagy inkább nem akar szembesülni a roma problémával, és úgy csinálnak, mintha nem létezne. Mondanak szépeket a roma kultúra világnapján, gyártanak szép stratégiákat, de a gyakorlatban nem tesznek semmit a felzárkóztatásukért. A romák pedig szaporodnak ezerrel, a gyermekpénzből vígan megélnek, és vannak családok, ahol emberemlékezet óta senki nem dolgozott. Szavazóbázisnak sem rosszak, mert csak azt kell nekik mondani, hogy nem kell azt a minimális 72 órát sem ledolgozni a szociális segélyért, s máris arra szavaznak, akire kell.

Szóval a romák mindenképpen rászolgálnak az államfő őkegyelmességének figyelmére. Csak ennek kapcsán eszünkbe jut, hogy egy magyar közösség is él még ebben az országban. Igaz, azoknak nincs saját napjuk, mert az, amelyiket kérték, az sértette volna a románok „érzékenységét”, ezért egységbe tömörülve, a hagyományos román tolerancia nagyobb dicsőségére leszavazták. Ezzel együtt nehéz letagadni (de dolgoznak rajta!), hogy a történelem során a magyar közösség is hozzátett valamennyit a mai Romániának nevezett ország kultúrájához. Erdélyi épített örökségét például még az elmúlt harminc esztendőben felhúzott több mint kétezer ortodox templommonstrummal sem sikerült „kompenzálni”.

Szóval, lehet, hogy ezeket is megillette volna bár egy kétsoros elnöki üdvözlet március 15-én. És hogy erre nem került sor, az nem a magyarokat, hanem az államfőt minősíti…