Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Elkerülhetetlen, hogy nap mint nap ízlésünk vagy véleményünk ne ütközzön másokéval. Így van ez rendjén, mert hiszen különbözőek vagyunk. A baj viszont akkor kezdődik, amikor a különbségekből kifolyólag ezek az ütközések már-már ütközetekké, csatákká válnak, illetve elkerülni sem vagyunk hajlandóak ezeket a „csábításokat”. Ütköznek hát folyton magán- és üzleti érdekek, politikaiak s így tovább a végtelenségig. Pedig emberek lennénk, egymás elfogadására teremttettünk. Mondhatnám, különbözőek vagyunk, de nem különbek a másiknál, tehát akár ki is egészíthetnők egymást ebben-abban…
Azt gondolom, a megfontolt és nyílt véleménymondás nem tekinthető „hadüzenetnek”. Holott némelyek szeretik annak tekinteni, s ebből a meggondolásból folyton „fegyverkeznek”, bosszút forralnak magukban a másik ellen. Rosszabb esetben, úgymond, az egész világ ellen. Pedig okosabb lenne, ha a „sérelmi politika” helyett valami követendő jóban szorgoskodnánk. Egy bölcs gazda, ha joggal érte bírálat szókimondóbb falusfelei részéről például mezeje vagy másféle jószága miatt, nem azzal vett elégtételt, hogy az illető ócsárlásában jeleskedett úton-útfélen, hanem arra törekedett, hogy a következő évben mintaszerű legyen földje és jószága.
Az ifjú Toldi Miklós ugye az őt tulajdonképpen tájékozatlanságból leparasztozó vitézeket nem bunkózta le. Pedig megtehette volna, vállán volt éppen egy hosszú rúd, a vendégoldal! Még csak nem is szóban vett elégtételt az ő és a nemes Toldi család önérzetén esett sérelem miatt. Hát nem nézhették szolgának a mezőn álldogálót a nádor vitézei?! Elégtételt azáltal vett a maga számára, hogy valami emlékezeteset tett: a vállán lévő vendégoldalt ragadta meg az egyik végénél fogva, s úgy mutatta a Buda felé vezető utat.
Tehetünk bizony emlékezeteset! Gondolom, erre kíván biztatni ma is Arany János ezzel a remekbe szabott epizóddal. Csak lennének minél többen meghallói szavának és írói tettének! De ugye könnyebb rövid életű buborékokat kreálni a magán- és közélettől kezdve egészen a tudományokig és művészetekig terjedően – hadd ámuljon, úgymond, a világ! –, mint időt álló cselekedeteket véghezvinni. Remekműveket ki-ki a maga választotta pályán.